Arrabona nem felejt

[csontos márta]

Három folyó zihál fülembe,rejtett szentély a meder.Kiürült a régi fészek,nem kívánt vendég vagyok,jussom hiába követel.Arrabona lopódzik hozzám,megnő a múlt homloka,kirekesztett párbeszédtérdel a semmi csendjén,homályba dől a püspöki palota.Talán nem kellett volna várni,s arcod szobámba bújna.Befalazott gyermek vagy,magába nyelt a városDanubius ölébe butulva.Muskátli-szagú mélybe léptél,szavad felnyársalt virág.Nincs közös út, nincs béke,csak az örökölt stigma.Férceled magányod panaszát.Meztelen párkányon ül a Nap,hallgatag benned az átok.Exhumált fényed közöny,már nem ismersz magadra,árnyakba porladt bátorságod.Visszhangba tágul a promenád,emléked belém karol.Csak léptem zöreje mériaz üres idő ritmusát,s a lázadó széllel kánont dalol

[csontos márta]

Drága Erikám, nagyon örülök hozzászólásodnak, köszönöm gratulációdat.
szeretettel ölel : Márta

[Péter Erika]

Én is gratulálok, Mártusom.
Remek képek, hasonlatok...szavak, szóval remekeltél megint.
Szeretettel, Erika

[csontos márta]

Kedves Krsztin, örülök nagyon gratulációdnak.
szeretettel : Márta

[csontos márta]

Kedves László, igazán nagy örömet okoztek soraid. Tudod Győr a szülővárosom, s a személy, aki megjelenik burkoltan ,a testvérem, aki mindenkivel megszakította a kapcsolatot.
Köszönöm garatulációdat: Márta

[Czinege László]

Nemrég voltam azokon a helyeken amelyeket sorolsz versedben: sétáltam a promenádon, a néhai Arrabona fölött lestem a "ziháló" folyókat, révedeztem a múlton, templomok titkait tapogattam... Szóval így jóval könnyebben értem és átérzem a gondolataid és a város kapcsolatát.
Ötsoros, egy rímpáros versszakaidat könnyed, tetszetős megoldásnak tartom. Egy gondom van csak: nem tudok választani közülük, mivel mindegyik a hatása alá kerített.
Gratulálok!