Azután

[Vuts Józsefné]

És fénylő hópihékké dermednek a csillagok,
míg égi pírba mártott lelkem biztatásra vár.
Kabátom alján kósza szél susogva játszadoz',
majd sarki fény ölére fújja őserők szavát.

Szavam elül, magamba bújva messze révedek,
agyamban milliónyi gondolat csatába száll.
Ölel a csend, tűz- és fagyra vált a végtelen.
Sivár a gazdag, nem érdekel, lesz-e Kánaán,
azután…

[Vuts Józsefné]

Őszintén köszönöm a véleményedet! Vannak érzések, amiket képtelen vagyok egyenesen közvetíteni, túl mélyről jönnek, és önző módon kordont vonok köréjük. Mindig fülig ér a szám, ha érzékelem, hogy a szavaim mögé látnak, ahogyan te is. 

[Czinege László (tokio170)]

Bravó, bravó, bravó!
Igazán meggyőztél. Nagyon finoman csengnek össze a rímek. Utánagondolós, nem szájbarágós az opusod. És hogy mi lesz azután... az már a negyedik dimenzió.
Gratula + ötös pacsi!