4 Dimenzió Online

Versek, novellák, képvilág

                                                 

 II. RÉSZ

 

 

(Fanni jön be, apácakosztümje alatt látszik, hogy kecsesen, és szemlátomást szemrevalóan gömbölyödik a hasa; nemsokára édesanyai örömök elé néz, Anita rendszerető volta ellenére lazán, kibontott hajjal flangál, fürdőköntösében, Edit szemlátomást kivirult, Terka, mint egy beüzemelt robot reggelizéshez terít meg)

 

 

ANITA (ráordít szinte rikácsolva) Az isten megáldjon nővérkém! Hát ki akarsz minket nyuvasztani?! Több kárt csinálsz, mint hasznot! (fáradtan, bágyatagon leül az asztalhoz, és tölt magának egy nagyadag kávét)

TERKA Inkább hálát adhatnál a szívességért, hogy a reggeli tivornyátok megmaradt maradékait most én takarítom el szegény anyánk helyett! Nem gondolod, hogy azért egy sovány ,,köszönöm” nekem is kijárna?! (érdeklődőn mereszti rá szemeit)

ANITA Jól van, jól van! Hát nem vagyok én gonoszka poronty!

 

(föltápászkodik az asztaltól, még mindig félkómás állapotában, és illedelmesen meghajol)

 

Köszönöm te egyetlen, te drága! Így gondoltad?!

TERKA Már megint hogy viselkedsz?! Nézze meg az ember! Áldott anyánk nem majmokat nevelt tudtommal!

ANITA (most Fannihoz beszél) Erre bezzeg van esze! Most nézd meg ezt a termetes vízilót! Úgy riszálja a másfél mázsás ártatlanságát, mintha legalább is féltve őrzött, vagy felbecsülhetetlen kincseket hordozna kipárnázott kufferében!

TERKA Ne zavartassátok magatokat, kérlek! Nekem a hátam mögött is van ám szemem!

ANITA Most nézd ezt meg hugicám! Várj csak!

 

(udvariaskodva lesegítő a nagy pocakjával húgát egy kényelmesebb székbe, mert bedagadt a lába, és minden lépés fájdalommal jár a számára, olyan, mint aki már mindenórás, és erre még rá is játszik egy kicsit, hisz imádja, ha kényeztetik)

 

FANNI Nővérkém! Nem is tudom, mihez is kezdenék támogatásotok nélkül! (odafordul hozzá, cuppanós csókot váltanak, folyamatosan hálálkodik)

ANITA Ugyan, ugyan! Ne csacsiskodj itt nekem! Talpraesett, fiatal, karakán csajszi vagy, aki tudja, mit akar! Ne akad nekem beadni most a szentet!

TERKA Te, te! Vigyázz, mert elveted a sulykot, te lány! (viccesen a fölmosó fával megfenyegeti)

ANITA Az ég áldjon meg te robotika! Már megint mit mondtam, hogy ajtóstul kell a házba rontani, mi?! (kérdőn rászegezi figyelő tekintetét) Inkább tedd le azt a párnás valagadat, és dumáljuk meg a dolgokat! (odafordul a nagy sóhajokkal lélegző Fannihoz)

No, mesélj csak! Hogy is volt ez a kis éjjeli kufirckodás a te ügyeletes szépfiúddal?! Egészen bezsongattál!

TERKA Hát mondhatom, szépen összejöttünk! Neked mindig csak a nemiségen jár az a csenevész lüke eszed? Arra nem is gondolsz, hogy szegény anyánk bármelyik pillanatban oda lehet?

ANITA Ugyan már! Hagyd a süket dumát anyukám! Ne most akarj engem megetetni! Anyánk lekopogom nagyon jól van még! Hiszen szívós, mint egy teve! Mit akarsz még tőle?!

TERKA Számára szeretném biztosítva látni a megérdemelt megbecsülést, és tiszteletet!

ANITA (elcsodálkozó, kérdő pillantást vet nővérére) Már megbocsáss a mai világban?! Hát ehhez csak sok sikert kívánhatok!

TERKA Ahogyan mondod! (tovább folytatja a félbehagyott reggeliző asztal megterítését)

ANITA (Fannihoz) Nézz meg! Hát nem meg kell zabálni ezt a nagylányt! Szinte fölfal azzal a sanda, nagy szemeivel úgy szeret! Mást se hallottam tőle fuvolázni, amikor még kisebb voltam mindenki másnál, minthogy Anikának milyen csuda göndör haja volt, és milyen frufrus volt a bubi frizója! Hallottad volna az illedelmes nagyasszonyt! Én a rosszcsont fióka milyen elbűvölően bájos kislány képében tetszelegtem alig húsz éve!

TERKA Hát bizony még egy sincs, aki ilyen önző, és mindent csak magának alapú lenne! Próbára tett veled jócskán a teremtő minket! Anyánknak sincs egyetlen nyugodt perce sem tetőled, mióta csak az az őrült ötleted támadt, hogy nő létedre rendőrtiszti főiskolára mész! Hát én mondom, kész abszurdum!

ANITA Aztán mit érdekel az titeket! Felnőtt nő vagyok már! Vegyétek észre! Jogom van önállóan, felelősség teljen dönteni, vagy nem?! Nem vetted még észre, hogy sok esetben úgy rátelepszel az ember józan gondolataira, mint egy átkozott csápos űrlény! Nem lehet téged lerobbantani!

TERKA (bosszúsan) Hát ennyit érdemeltünk!

ANITA Jaj, ne kezd el már megint ezt az átkozott szentfazék, rizsa dumát, mert herotom lesz, és csömöröm rövid időn belül!

TERKA (Fannihoz) Gondold csak el hugicám? Hogy fog majd áldott, szerelmi magzatod ebbe a családba felnevekedni, ha ilyen nagynénjei lesznek, mint mink?

ANITA (kicsit kikelve magából) Mi-micsoda??? Hogy érted azt, hogy amilyen… hogy is fogalmaztál? Amilyen mi vagyunk?! Miért milyenek vagyunk mi? Már megbocsáss?!  (csípőre rakja csábosan mindkét kezét)

TERKA Én ezt úgy értettem, hogy a jövendő trónörökösnek is biztosítanunk kellene a családi civakodásoktól mentes – lehetőleg nyugodtabb légkört, mint amilyen hajdanán volt! Gondold csak el… Mi lesz a gyerkőccel tíz-húsz év múlva, amikor érettségi után már rögtön bedobják a mélyvízbe és választás elé kényszerül! Én még most is azt mondom erre, hogy igenis fontos, és létszükséglet egy gyereknek a stabilitás!

ANITA Ez nagyon költői! Valósággal még a térdem is megremeget attól, ahogyan fogalmaztál drága nővérem! De mondd csak? Végig is szoktad gondolni a mondandódat, mielőtt beszélsz, vagy ez is családi vonás nálunk? (cinikusan)  

TERKA Ne szemtelenkedj már megint! Ezelőtt a még ártatlan gyerek előtt ne merj ilyeneket a fejemhez vágni! Világos?!

ANITA Ártatlan, angyali gyerek! Hahó! Ki a bizonyíték rá, hogy már érett, és termékeny asszony? Kinek is dudorodik, mint a domború háromszögként a hasa?!

TERKA Ki tudhatja? Lehet, hogy váratlanul, mint orvgyilkos, vagy tolvaj jött a csábítás, és ez a gyanútlanságában ártatlan gyerek hirtelen nem tudott parancsolni szenvedélyei egyetemes szikráinak! (idegesen kiönti a gyorsforralóból a teavizet)  Hallgass csak egészen nyugodtan idősebb, és minden tekintetben tapasztaltabb nővéredre Fanni!

ANITA (érdeklődve Fanni felé fordul) És mesélj már egy kicsit, erről a pasiről húgi? Nagyon jóképű macsó, vagy csupán olyan izmos akár egy testépítő bajnok?

FANNI A ti mércétekkel mérve nem lehet annyira szexis, de azt se mondanám, hogy kisportolt! Viszont végtelenül finom, és sebezhető lélek! A Bölcsész!

TERKA Csak nem öreg? (meglepődik)

ANITA Jössz megint ezzel az agyrémmel, hogy öreg? Neked senki se fiatal!

FANNI Nem rég végzett az egyetemen, de tudjátok érzékenyen érintette, és roppant megviselte, hogy a magyar-szakot a pokoli nehéz nyelvészeti kurzusok miatt nem fejezhette be! – Hol van a kimenő ruhám? Nincs egy gönc, amit fölvehetnék? (türelmetlenül toporog, jó párszor elsétál a szobán)

EDIT Tulajdonképpen egészen nyugodtan bemutathatnál neki! Mondd csak meg nyugodtan, ha még bizonytalan, és tétován keresgeti, kutatgatja az élet értelmét, akkor nyugodtan fölugorhat ide hozzánk, mert nővéreid is egészen biztosan sok apró dologba beavatják! (huncutul megcsillan a szeme)

FANNI No, de drága anyám! Mégis hova képzelsz! (kicsit mérgelődve toppant egyet) Ő egy talpig rendes, tisztességes igaz tutyimutyi fiatalember! Azt hiszem, még soha nem találkoztam hozzá hasonlóval!

ANITA Ne rontsuk el, én azt mondom ezt a kellemes hangulatot, ilyen bagatell jellegű kérdésekkel! (hirtelen beleszippant a levegőbe, erős dohányfüst lepi meg az orrát) Nem érzitek ezt a kellemetlen füstöt?!

EDIT Hát itt meg ki az ördög bagózik már megint?

FANNI Engem is roppant kellemetlenül érint ez eset, tekintettel: áldott állapotban leledzek! (köhécsel egy párat) 

ANITA Nem, nem! Itt már nem egy-két szálról van szó! Valaki nagyban űzi az ipart: egyszerre legalább hatva szál cigi kábító bűzét észlelem a szobában. Ha így folytatja ez az állat, nemsokára mind kipurcanunk!

 

(Odamegy az egyik ablakomhoz, és kinyitja, hűs levegő tölti meg az elhasznált teret)

 

ANITA (kérdőre vonva minden jelenlévőt) Na, ki volt az? Hadd halljam csak, mert addig innen senki nem távozik ám! (vizslató szemekkel fürkészi a többieket, körbemegy párszor a kellemetlen szag irányába, majd megáll Fanni előtt)

ANITA Mondd csak kishúgom? Te normális vagy?! Hát nem te mondtad, hogy aki terhes, az már nem csinálhat magából felelőtlen marhát, mert már nemcsak magáért kell izgulnia a nap minden percében, de kettőjükért? (elveszi tőle a maradék cigit, és szúrós, gyilkos szemekkel néz rá) 

FANNI Tessék csak! Itt vagyok! Na – üss csak meg bátran! Nekem is járhat egy kis lebegő boldogság vagy nem?! Mihez fogok kezdeni egyedül, amikor leendő uramnak sincs egy vasa se? Hogy is kezdhettem én egy ilyen fatökű, kisstílű pojácával? (kicsit helyesbít) Bocsánat… elragadó pojácával, akinek talán a sebezhetősége a legfőbb szexepilje!

ANITA (Fanni előtt áll, fölemelt kézzel, de teljes dühvel erősen hezitál, tétovázik) Most azonnal el kellene, hogy fenekeljelek! Meg ne próbáld még egyszer a babád egészségét veszélyeztetni, megértetted?!

EDIT Anitám… Drágám… Higgadjatok le már az ég szerelmére! Nem egymás torkának kellene ugrani, hanem jó testvérekként tovább menetek a megkezdett életúton! (előrenyújtja karjait, mint aki fohászkodik) Miért bántanád a kishúgodat? El kell neki magyarázni ezt a valóban beálló új helyzetet, mert még maga is igen tapasztalatlan! És akkor meg fogja érteni!

ANITA Még hogy én?! Mondd csak, mi is vagyok én tulajdonképpen? Pesztra, vagy tán kedves nővér?! (metsző iróniával) Rá férne már egy kis agytágítás, mert szerintem azt sem tudja mit jelent a fogamzásgátlás!

EDIT Kislányom! Nem késel el a dolgozóból, már mindjárt nyolc? (előkotorja a cipős doboz mélyéről a gumibotját)

ANITA Na látod! Most még ez is a nyakamba szakadt! Rohannom kell, hogy többet már ne veszítsek! (Anita idegesen elrohan)

FANNI Hál’ Istennek ezt megúsztam! (tétova, huncut, ravaszkás mosoly játszadozik száján)

EDIT Én még most is azt mondom a nő legyen egy kicsit megvesztegethetetlen, és ne adja magát olyan könnyen! (mint aki oktat, és tanácsol)

FANNI Azt meghiszem én is!

EDIT De kislányom! Te még akkor is gyerek vagy csupán! Vedd már észbe! (át akarja fogni, mint aki vigasztalásra készül)

FANNI Hát drága anyám! Ha ez valóban így lenne, akkor azt gondolom, már nemigen tudna gömbölyödni az én kis pocakom!

EDIT Még sosincs késő, aranyom! Fogod magad, és akár a föld alól is, de kerítesz magadnak egy rendes embert! Miért ne? Elvégre vak tyúk is talált már szemet, vagy nem?!

FANNI (kissé siránkozva) Jaj, anyukám! Félek, hogy azok a régmúlt boldogabb békeidők, már rég elmúltak! Most annyira egyedül érzem sokszor, és túlságosan gyakorta magam, hogy néha még fölkelni sincs kedvem! (hangja megváltozik, nyávogós lesz)

EDIT Kislányom! Elég volt az önsajnálatból, megértetted?! Majd én találok neked valakit, elvégre ez a szülő másik dolga vagy nem? Ha már egyszer megcsinálta a gyerekét! (védelmezőn átkarolja, Fanni hagyja)

FANNI Te is hallottad anyu? (hosszan kikémlel, körbe hallgatózik) Jön valaki…

EDIT ki jöhetne még ide, ahol már mindenki egyszer legalább megfordult? (égnek emeli mindkét karját, mintha nyújtózkodna, segélykérőn) Mindenestre, ha ide tolakodna, valaki a szekrényben találsz italt, hogy megkínáld, és tegnapról sütöttem egy kis süteményt is! Nem lehet eltéveszteni! És kérlek Fanni drágám! Ne ügyetlenkedj annyira sokat! Csupán egy jó tanács, aranyom: A férfiak még sohasem rajongtak olyan nőkért, akik elügyetlenkedik a dolgokat se a háztartásban, de pedig az ágyban! Ugyanis a tapasztalatlanságot ők is ki nem állhatják!

(Kipenderül a szobából)

 

Csönd.

 

(Fanni szinte hallgatja kissé ideges, és feszült szíve dorombolását ruhája alatt, tenyerébe temetett arccal idegesen várakozik.

Albert jön be, roppant félszeg, amolyan csetlő-botló író, talpig öltönyben, ami viszont kissé pufók fizimiskáján idétlenül fityeg, és a nyakkendője is csálén áll, mintegy lopakodva beóvakodik)

ALBERT Szeretettel üdvözlöm a drága hölgyeket! (alaposan körülnéz, s minthogy csak Fannit találja a szobában, egyenes izgatottsággal hozzá galoppozik) Hát hogy vagy te áldott, halhatatlan kedves, kinek bársonyos szavára az aggastyán hegyek is mind megremegnek? Kis kolibri madaram?

FANNI Ez bugyuta kérdés volt édesem, nem gondolod! Olyan terhes vagyok, hogy már a cipőfűzőmet se tudom egymagam megkötni! Na, ezt add össze hapsikám! (cipőfűzőjével kicsit ügyetlenkedik, hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, Albert önzetlen készségességgel odamegy, és segít neki fölhúzni a cipőjét)

ALBERT Bizonyára nagyon fáradt lehetsz édesem! Én is egész éjjel alig aludtam bizony valamicskét; egy nagyobbacska novellán gondolkodtam, ami a születésről szólna, és amit – ha szerencsém lehetne, legalább már egyszer ebben a pimaszul komisz életben -, nyugodt szívvel eladhatnám valamelyik kulturális lapnak!

FANNI Édesem, te nagy mackóm! Hát ennyire hiszel még az esztelen csodákban? Te is tudod, hogy nemsokára a könyvek kora is lejár, mert betört a piacra ez a flancos e-book, vagy mifene! Hogy gondoltad, hogy eltartasz minket, amikor még te is szüleiddel egy fedél alatt laksz, és csak álmodsz egy kisebb garzonos lakásról?! (kérdőn rátekint, és föl is vonja szépen ívelt szemöldökét)

ALBERT (elkeseredve a hallottakon, önmagában rágódik) Pedig mennyivel egyszerűbbnek tűnne a képlet, ha az embereket a gondolkodásra lehetne szelídíteni, míg végül önmaguk is belátnák, hogy divatmajom korban élnek, ahol csupán az idióták érvényesülnek, s a szellemi javak pedig sikkadnak, süllyednek, s sorvadoznak!

 

(Fanni két kezébe fogja kedvese kezét, becézgeti, csókolgatja, mintha fölbecsülhetetlen kincseket őrizgetne)

 

FANNI Drágám, egyetlenem! Ne haragudj rám, amiért ennyire meggondolatlanságot mondtam, de te is nagyon jól tudod, hogy mostanság csupán azok érvényesülnek a ranglétrákon, akik a mézes fazék közelében éldegélnek, és hát nem akarlak nagyon lelombozni, de mi még arra is képtelenek vagyunk, hogy kicsit közelebb kerülnénk olyas valakikhez, akik kapcsolatok terén kicsit jobban állnak! (megpróbálja vigasztalni, mert Albert kicsit közel áll a síráshoz, és tekintete minden szomorú érzelmet elárul) Jól van, bogaram, megnyugszol… megígéred?!

ALBERT Ne haragudj szívem, de már mindent jószerivel kiterveltem, és el is terveztem! Úgy gondoltam, hogy én leszek majd a kenyérkereső, és te leszel majd a kisasszony, aki háztartást vezetgeti, de emellett hű támasza is választottjának! Különben is a házasságot annyira lekezelik mostanság, és csak a papírra koncentrálnak, nem?! Hát kinek kell ez?!

FANNI (sóhajtózva, nagy ábrándokat kergetve) Pedig én úgy szeretnék mennyasszony lenni…

ALBERT De szívecske! Te már most egy gyönyörűen megvalósított műalkotás vagy! (csókolgatni kezdi kissé bohókásan a lábait) Apropó! Mit mondunk majd édesanyádnak? Hogyan történt ez a kis együttlét? (kérdőn felpillant rá)

FANNI Te csak emiatt aggódsz?! Nem szégyelled magad?!

ALBERT galambom, tubicám (hízeleg, és egyfolytában bókol) Te is tudhatod, hogy én mindent magamra veszek sajnos, mert világ életemben annyira izgulós fajta voltam!

FANNI …És azt képzeled, hogy ez nekem elég? Mégis mit képzelsz, hogy majd elsírom magam, és meghatódom könnyekig, mikor ennyire kisfiús vagy?! (mint aki neheztel)

ALBERT Azt hiszem drágám, ebben a kérdésben… gyerekesen viselkedsz! Ez a szilárd véleményem! De kérlek édesem, hogy ne veszekedjünk! Kulturált emberekhez az ilyesmi egyáltalán nem illik! (kérleli, esedezik előtte)

FANNI (kicsit elgondolkodik a hallottakon) Igazad lehet! Nekem nyolc! (kicsit könnyelműen)

FLORENCIA (bugyiban, melltartóban betörtet) Hát azt látom, hogy az ember akárhogy is igyekszik a dolgaival, valamiről sajnos mindig lemarad! Azt hiszem, hogy mindenről lekéstem… (megbánva) Hát itt meg mi folyik?

ALBERT Szeretettel üdvözöllek a testvérek egymás közötti marakodós háborújában, ha lehet így mondani! Mi szél hozott? (érdeklődve, miután maga is kezet csókolt neki)

FLORENCIA

 

(igyekszik kicsit jobb benyomást kelteni, mert gyorsan átviharzik a szobán, és a ruhásszekrényből magára vesz egy toppot, és egzotikusan megköti)

 

 Semmi különös… (elmosolyodik rejtélyesen) …Tudod kedves író barátom, vannak az életben dolgok, amihez az erős hímeknek semmi közük sincs!

ALBERT (mentegetőzve) Kérlek, akkor bocsáss meg, én sem úgy gondoltam!

FLORENCIA Nem is tudtam, hogy hugikámnak ennyire jó fej hapsija van! (Fanni felé fordulva, meglepődve) Igazán fincsi, és édi pofa! S mondjátok csak? Eljutottatok már a nagy pillanatig? (száján különös mosoly játszadozik)   

FANNI (nagyon elpirul, látszik mérhetetlenül kényelmetlenül érzi magát, és hezitál)  …Izé… mi csak már próbálgattuk a témát, de biztos, hogy már  nagyon jó úton haladunk, mert kisbabánk lesz!

FLORENCIA Hogy mi-mi-micsoda??? (egy hatalmasat ugrik örömében, és fel is ujjong) Hát ez isteni! Szóval ti sem loptátok a drága időt! Ez aztán a hír! Őszintén gratulálok! Akkor nagynéni leszek! Már csak valami szupi ajándékot kellene néznem a gyerkőcnek! Ti mit gondoltok?

FANNI Szerintem bőségesen elég lesz, ha valami babaholmit választotok, a többit majd mi elintézzük! Úgy is, még annyira icurka-picurka lesz, hogy egy játék babát még úgy sem tudna semmire sem használni! (magyarázva)

FLORENCIA Hát tudod, csak úgy gondolkodtam, a pedagógiai szempontokat is mérlegelve… Egy gyereknek nem árt, ha készségfejlesztő játékai is vannak a sok haszontalan kacat helyett, amit az elkényeztető szülők rendre megvesznek neki, és úgy se használja!

ALBERT Hát az lehet (bátorkodva közbe vág, de nem szándékosan) De a mi kis csöppségünk csak azt fogja tudni, amit mi megtanítunk neki, hogy új élményekre lehessen fogékony! Igaz, szívem? (erősen megfogja Fanni kezét, és mélyen, jelentőségteljesen a szemébe néz)

FANNI Hát, azt hiszem ezzel mindent kifejeztél!

FLORENCIA …Ti is hallottátok? (félszegen, és tétován kitekint a szobából) Mintha, jönne valaki!

FANNI Én semmit sem hallok, vagy te igen? (Most Alberthoz fordul) Te mit hallasz mókuskám?

ALBERT (füleit hegyezi, mint egy kutya, hallgatózik, de semmit nem hall) Szerintem csak fölöslegesen izgatjuk magunkat mindannyian! Ha az illető akar valamit, úgy is bejön, és megcsinálja, akkor már mi értelme ennek a hasztalan stresszelésnek, azt mondjátok meg?

FLORENCIA Ezúttal jól forog a nyelved öreg harcos! De én mégiscsak utána nézek a dolgoknak, ha megengeditek! (gyorsan topjában elsiet csábosan)

 

(a másik szobából odaát vibráló, és kuncogó nevetés tör ki – hallhatóan, mintha valakik huncutkodtak volna a háttérben…)

 

ALBERT Szerinted ezek a bizonyos hangok, azok amire én is feltétlen gondolok? (Fanni felé fordulva, suttogón)

FANNI Én is annak vélem, aranyom! (szándékosan lehalkítja a hangját, mintha csak a bizalmas helyzetet ily módon akarná megteremteni) Lehet, hogy csak játszadoznak egy kicsit! Miért? Miért lenne az baj?

ALBERT Én nem mondtam, hogy az baj volna, de nem gondolod, hogyha az emberek többsége mindig, és mindenkivel eljátszadozna az emberiség szaporulata bizony mondom – drasztikusan megnövekedne?! (hozzá hajolva, egyre bizalmasabban)

FANNI Csak nem ellenzed a sok gyereket! Nem is tudtam, hogy így aggodalmaskodsz kicsiny bolygón jobb sorsa fölött? (ironikusan)

ALBERT De drágám, te is nagyon jól tudod, hogy az nem úgy volt! De te is tudod, hogy a legtöbb embernek a legfontosabb magánügye, ami szinte már az önzőség egyik fajtáját súrolja, hogy elsősorban a saját jól berendezkedett biztonsága miatt aggódjék!

FANNI Szóval, ha jól értettem szavaidat…

 

(apócska szünet)

 

… ezzel azt akarod nekem bemesélni, hogy csak a biztonság miatt vagy mellettem, és nem pusztán azért, hogy családunk lehessen végre?!

ALBERT Nem szeretem, amikor ilyen vagy! Te is tudod, hogy én sokkalta érzékenyebb, és sebezhetőbb természetűbb vagyok, mint az összes többi öltönyös macsó, akikkel naponta flangálsz! Én sajnos sokkalta intenzívebben, és élesebben élem meg a mindennapi helyzeteket, mint azt egyesek el tudnák képzelni!

FANNI Szóval már ez is az én hibám? Ugye?! (odamegy a konyhaasztalhoz, és földhöz vág mérgében egy tányért, később veszi csak észre, hogy legalább nyolc-tíz tányért tönkretett) Ezt neked! Tudd meg! Azt hiszed, hogy mindenki csak magával van elfoglalva! Én nem is értem, hogy hogy is lehetsz te ennyire önző fráter, mondd? Csak magadra gondolsz mindig! Eszedbe se jut, hogy most már kettőnkért kellene izgatnod magad? Hahó! Biztos elfelejtettél valamit! (gyengéden, gondoskodón, és érzékenyen megsimogatja gömbölyödő hasát) Takarodj a szemem elől! Most látni sem akarlak! (könnyek szöknek kifejező szemébe)  Majd akkor visszajöhetsz, ha végre teljes jogú férfiként megtanultál felelősséget vállalni saját magadért is!

ALBERT …De hát édesem! Egyetlenem, drágám! (letérdel a megrökönyödéstől, nem találja sokáig a szavakat) …Ha megbántottalak szégyellem magam, és nagyon sajnálom, de azért még nem kellene, hogy a hormonjaid befolyásolják józan elmeállapotodat!

FANNI Na, most volt elég! (indulatosan, temperamentumosan fölkel, és ordítani kezd) Kifele, kifele de rögtön, míg jókedvemben találsz!

 

(Albert amilyen gyorsan csak tud kiviharzik, majd útközben belebotlik Róbertbe, aki még mindig nagyon laza és tökéletesen elhanyagolt állapotban van)

 

RÓBERT Szevasz hapikám! No, mi a szitu? Látom kitett a szukád, mi?

ALBERT Na, de édes barátom! Hát hogy beszélhetsz ilyen rondán egy várandós nővel szemben, aki ráadásul a saját testvéred?! (kérdőre vonva)

RÓBERT Szarom le! Miből gondolod, hogy érdekel ez a szitu, ez a genyóságig fokozott balhé? (kicsit távolabb megy Alberttől, majd kinyit egy alumínium dobozt) Kérsz egy kis piát kishaver?

ALBERT Nem gondolod Robikám, hogy kicsit korán van még az iváshoz? (gyorsan karóráját stíröli, hogy bizonyítsa igazát) Különben is azt hittem, hogy te már rég munkába vagy! Vagy tévedek?!

RÓBERT Tudod, éppen az a jó drága haverom abban, ha egy csóka saját magának a góréja, mert úgy oszthatja be az idejét, ahogy maga se szégyelli! Én mindenkinek csak azt mondom: Skubizzatok csak meg egészen nyugodtan! Meg, hogy, mindenki bekaphatja azt a bizonyosomat!

ALBERT Tehát, akkor szabadnapos vagy! Igaz?! Mert másként talán elmentél volna dolgozni (megvakarja a fejét)

RÓBERT Nem, nem, ez így ebben a szituban még elégtelen! Azt mondom tunyókám, hogy önként és bérmentve nyugdíjaztattam magam! (önmagán röhög keservesen, miközben kortyint a söréből)

ALBERT Ami tehát a szabad fordításban annyit tesz: KIRÚGTAK! Csupa nagybetűvel!

RÓBERT Hogy, te mekkora észlény vagy pubi! Képzeld csak el, sem fogod hinni! (izgalmassá vált a hangja) Kirámoltunk egy ócskást, és a digó a végén még minket köpött be a zsernyákoknál, hogy mi lopjuk az ócska vacakjait, amikor mi csak rozsdásodott cuccosokat lejmoltunk! Na, mi szólsz ehhez, haver? Kész vicc az egész? Csórik jelentenek fel csórikázókat! Hová jut így ez a világ!

ALBERT Szerintem minden ember saját joga lenne vállalni tetteiért a felelősséget! Ha ezzel vannak gondjaid, akkor azt javaslom, koptasd csak nyugodtan még egy pár évig – persze anyádék pénzén -, az iskolapadot, jó!

RÓBERT Na, azt már nem kis haver! Nekem sok zseton, és sok zsé kell, hogy menjen az önálló buisness-em! Kuksolod csóri? Talán be kéne szereznem egy-két belevaló, izzó bukszát, mi szólsz? De szigorúan hivatásos nehézbombázó szőke macákról beszélek isteni alvázzal, akik betermelnék nekem a lóvét! Aztán, ha minden klappol, és le van zsírozva, megpattanok ebből a lepukkant, olcsójános, ócska, kupec országból!

ALBERT Nem szégyelled magad! (kikel magából, szemlátomást meglátszik, hogy megviselte a veszekedés) Volna képed itt hagyni épp a legnagyobb szükség idején szegény húgodat, meg a többi nővéredet, édesanyádékról már nem is beszélve?! Mi?! Hát miféle pokolfajzat vagy te mondd?

RÓBERT Olyan hapsikám, aki egyszerre szeretne döngetni is, és szabadon, és gátlások nélkül élvezni ezt az úgy is végesre szabott, rövidke életét!

ALBERT Hát igen! Ez mindig is jellemző volt rád!

RÓBERT Ugyan má’ hapikám! Mi az isten görcsölsz itt nekem mi? Miér’ vagy ilyen búval bélelt senki kis pöcs? Inkább igyál egyet! (odanyújtja felé a kiürülőben lévő sörös dobozt)

ALBERT Valakinek józannak is kell lennie, ha már maga körül kicsúszik a talaj!

 

(Edina beviharzik, rajta egyetlen harisnyakötő feszül, ami engedni sejteti lenyűgöző idomait, kissé tétova, és idegeskedő)

 

EDINA Hát itt meg mi a nagy helyzet? Csak nem zsibvásárt tartotok? Drága Albikám a hugicám üzent neked általam, hogy nagy hasznodat venné a másik szobában, úgyhogy, ha nincs más dolgod, akkor én is megköszönném, ha segítenél neki!

ALBERT Hát ez csak természetes! (Róberthez fordul, mielőtt elmegy) Egy alkalmasabb időpontban majd folytatjuk a megkezdett beszélgetést!

 

(figyelmeztetően ránéz, majd kimegy)

 

EDINA Mondd csak édes öcsikém, ennek meg milyen a közérzete? (fölhúzza fekete szemceruzával erőteljesen kihúzott szemöldökét, elvégre rúdtáncos) Szerintem egy kicsit az utóbbi időben mindent túlságosan magára vesz!

RÓBERT Na végre! Valaki má’ megértette! Mit jártatom én akkor itten a számat! Ennek a pasinak nincs ki az agytér fogata! Ez a pali nem százas!

EDINA biztos mondhattál neki valamit! Elszóltad magad, mi?! Hadd halljam, mit dumcsiztatok ti itt össze! (kicsit meghúzza Róbert fülbevalós fülét)

RÓBERT A frász essen beléd ez pokolian éget, és fáj! Nem hagynád végre abba te olcsó spiné? AUU! (füléhez kap, dörzsölgeti)

EDINA Pedig jobb lesz, ha csicseregni kezdesz nagyfiú, mert ha nem, akkor olyan balhét csapok most mindjárt, hogy megnézheted magad!

RÓBERT Jól van má’, jól van! Csak annyit mondtam ennek az elfuserált, agymenő csököttnek, hogy ideje lenne egy kicsit vagányabb stílusban nyomatnia a dolgait! Na, elégedett vagy?! (bús, méla szemekkel rátekint)

EDINA Igen! Azt hiszem, hogy jól feleltél! Elégedett vagyok! Mondd csak, édes egy öregem? Nem kellene neked most dolgoznod, elvégre hétköznap van?!

RÓBERT Hát pont ezt akartam ennek a sükedéknek is elmagyarázni: Önkéntességi alapon, ideiglenes keretek között szabadságoltattam magam! Na, mit szólsz? Büszke vagy rám ugye?

EDINA (párszor megint megrángatja a fülbevalós fülét) Hogy mondtad??? Azt hiszem, hogy már a hallásommal is gondok vannak! (fölhúzza gördülő szemöldökét) Mit is jelentsen az, hogy önkéntesen szabadságoltattad magad?

RÓBERT Jaj, a jó életbe már! Hát azt kis anyám, hogy szándékosan kirúgattam magam az eredeti meló helyről, mert már büdös volt a munka!

EDINA No ne mondd! Hát csak nem hagyhatjuk, hogy büdös legyen a munka, igaz-e?! Akkor ezentúl, minden héten a te egyéni feladatod lesz, hogy kívül-belül ragyogjon a kis házunk, amíg a tisztesebbje neked is pénzt keres!

RÓBERT Jaj, cucika! Ezt most komolyan! Muszáj ezt?! Már úgy belejöttem a tunyóságba, meg a lazaságba! (elégedetlenkedik, önmagában zsörtölődik)

EDINA Azt hiszem, hogy akkor éppen itt lesz az ideje, hogy egy kicsit ráncba szedd magad, meg az elfuserált dolgaid! (megkopogtatja homlokát)

 

(kicsit tétova gesztussal Annamari jön be, kezében egy ceruzát szorongat, ami segít oldani feszültségét, és tétovaságát)

 

ANNAMARI Pedig ölelhető volt a testem! Mit ronthattam el, mondjátok csak? Megtörténhet, hogy belém lehet még majd szeretni?! (kicsit kétségbeesve)  

 

(folyamatosan méricskéli saját magát, a kikészített szobatükör előtt beáll, majd levetkőzik, és alaposan megvizsgálja testét, tapogatja fehérneműbe szorított mellét)

 

Nézzétek meg! Ezekért érdemes volt-e szakítani? (két keblét fogja) Nem is gondoltam másra, csak a halhatatlansággal kecsegető szerelemre! S most hol vagyok? (kis szünet) …Sehol! Úgy gondolkodtam, hogy lassan közeledve már a harminchoz egy nőnek kötelességszerű feladata, hogy szüljék, és azzal élhesse le a következő életét, akivel egyetlen hullámhosszon rezeghetnek az idők végezetéig! Hát nem lehetett így! Ő elhagyott! Azt mondta nem talált eléggé különlegesnek! (sírva fakad, de ez egy megkönnyítő, gátlásokat feloldó sírás) A rohadt szemétláda! Még volt pofája azt hazudni, hogy a sírig hűséges, és odaadó, jobbik felem lesz! Hát nem egy irdatlan gané?! (önmagát vallatja, mintha magához beszélni, vall, meglátszik, hogy erősen koncentrál)  Emlékszem, hogy a legelső randinkon nem mert közelembe jönni, és szenvedélyesen megcsókolni… Hogy is fogalmazott? Azt mondta azért, mert nem akarja elrontani az adott pillanat varázsát, a halhatatlanság pillanatait, ami két ember között létrejött! Mekkora egy seggfej volt! Istenem! (megtörölgeti könnyező szemét, önmagát sajnálja) Én valahogy vonzom ezeket a rossz fiúkat! Mintha mindenki azt képzelné, hogy én majd meg tudom őt menteni a további pusztulástól! Pedig nem! Nekem volna szükségem biztonságra, egy megerősített, erős vállra! ,,Megakarom újra találni önmagamat!” – mondta, és mit gondolsz? Sikerült?” – kérdeztem, én meg hozzárohantam, és szánalmasan átkulcsoltam a térdeit, hogy ne merészeljen elhagyni engem! És mint az örült, ki letépte láncát, sokkos pillanatba akkor kerültem, mikor azt felelte, nem az én oldalamon képzeli el a megváltó boldogságot!

Már lassan öt éve ennek, mit nem feledhetek! De azért csakugyan az én hibám, hogy mindig általánosításokba kell, hogy bocsátkozzam, mert még nem találtam rá az igazira! Kettő! Ő már biztosan mást szeret! Ez is rendjén van! Ezt még mondhatnám reggelig is! De az a bajom, hogy nem merem közel engedni magamhoz az embereket, és más férfit sem, ki kitöltse, és betöltse a szívemben ágaskodó űrt! Tudom, jól tudom: Így már nem lehet élni!

(kimegy a fürdőszobába, majd egy vízi pisztollyal tér vissza, ami viszont megszólalásig hasonlít egy eredeti fegyverre)

 

Nem várok tovább! Föláldozom a megkeseredettek oltárán életemet! (a vízipisztoly csövét halántékához tartja, letisztult idegekkel készülődik, hogy meghúzza a ravaszt, amiről ugyan tudja, hogy csak víz, mégis túlvilági hangulatba kerül, közben betoppan Anita)

ANITA Azonnal add ide a pisztolyt! (hevesen le akarja beszélni) Nem lesz semmi baj, nyugudj csak meg! Én mindig itt leszek neked, és családod összes többi tagja is! Kérlek húgi! Ne engedd meg magadnak, hogy elhagyd magad! Mert fontos vagy, és mert nem szabad! Ne lelked kétségbeesettebb, elesettebb oldala, a gyengébbik feled győzedelmeskedjen, hanem az erősebbik!

 

(s mikor már látja, hogy meghúzná a ravaszt gyorsan ráveti magát, és kiragadja reszkető kezei közül a vízi pisztolyt, majd levegőbe tartva elsüti, a pisztolyból bő vízsugár tör a plafonig)

 

ANITA Te viccelsz velem, ugye?! Lebeszéltem valakit munkaidőn kívül az öngyilkosságról, aki még ráadásul egy idióta játékszerrel akart volna végezni magával!

ANNAMARI (feszült, és goromba, úgy érzi megsértették, mert betolakodtak magánéletébe) Ezt most miért kellett mondd?! Hát nem kezdhetek azt az életemmel, amit csak akarok?!

ANITA (erőteljesen megfenyegeti gumibotjával, és feléje megy) Ha nekem még egyetlen egyszer is megpróbálsz ilyen felelőtlen ostobaságot elkövetni, ezzel a bottal fogalak téged istenesen eltángálni! (fenyegetően hadonászik a botjával) Inkább meséld csak el nekem, hogy mi is nyomja azt a melankolikus, búsongó szívecskédet!

 

(Annamari most félénken, kissé tétován mozogva odamegy a nővéréhez, és leül törökülésben vele szemközt a szőnyegre, majd mesélni kezd)

 

ANNAMARI …Hát tudod az úgy volt, hogy én halálosan beleszerettem egy emberbe, akit viszont bárhogyan is próbálok, nem tudok sehogy sem megszerezni magamnak, mert az a másik félszeg, és tutyimutyis emberke pedig másvalakibe szerelmes! Érted már, te pupák?! (kissé bizonytalankodva, hogy senki meg ne hallhassa, körülkémlel, nehogy figyeljék, ezzel is erősíti titkosított bizalmaskodását) …Na szóval, úgy állunk, hogy két pad között könnyen lehet, hogy már erőteljesen a szakadékok felett táncolunk! És most te mit tanácsolsz, drága nővérkém? (élénk, ibolyakék szemével, mint egy feszült, és kíváncsi állatka figyeli nővére szinte összes mozdulását, apróbb reakcióit)

 

ANITA Mint rendőrtiszt, és mint a többi állampolgár éber őre, azt javaslom, hogy itt van az övemben két darab karperec, és ha ennek hatására sem állna kötélnek imádott lovagod, akkor veszel egy kétszer kétméretes, lehetőleg erős, és masszív kötelet bármelyik bevásárlóközpontban, és rendesen kikötözöd áldozatodat, mint akasztások előtt a hóhérok! (zörögve, csilingelve előveszi a két, acélszínű karperecet, amik egy pár pillanatig, mintha valaminek a segédeszközei lennének engedelmesen himbálóznak a levegőben.)

ANNAMARI (megcsóválja gyönyörű, mézszínű hajzuhatagát, amin meglátszik, hogy mindig gondosan ápolt, és csillogó, majd átveszi nővére karpereceit, és kisebbfajta mustrát tart felettük) …Hát ez különösen érdekes! És mondd csak nagy és mindig erős nővérkém? Beválik ez a kis trükkösködő furfang? (enyhén bizonytalankodó)

ANITA (csípőre teszi mindkét kezét, majd szemlét tart) Egyszerűen nem tudom a fejembe venni, hogy lehetsz te ennyire libáskodó, kis nyámnyila! Szerintem anyánk pontosan tudta, hogy milyen embereket szeretne neveli belőlünk! Gondolod a viselkedésed alapján sikerült ez neki?! (mélyen két szeme közé néz)

ANNAMARI Kérlek, kis anyámat már ne keverjük bele, mert sok minden nem rá tartozik!

ANITA Hát akkor megkérlek, hogy ezentúl, állj végre a sarkadra és viselkedj úgy, mint egy belevaló, karakán csajszi! Megértettük egymást?!

ANNAMARI Oh, tökéletesen! Csupán csak a kivitelezéssel akadhatnak problémák!

ANITA (fejét fogja, kicsit infarktus közeli állapot, enyhén mérgelődik, kigúvad a szeme) Ezt nem hiszem el a megzápult fejemmel! Már megint kezdi!

 

(Szép, egészségesen napsütéses nap. Az ajtókon ragyogón, és kicsattanón araszol be egy-két eltévedt napsugár, ami valahogy kicsit különös, már-már enyhe túlvilági fényekbe varázsolja el a szobát. Ferenc még mindig jóvágású, fekete aktatáskájából szedegeti elő fontosabb iratait, és rendezgeti az asztalon, most is kifogástalan öltönyben, és borotvált arccal feszít. Látszik rajta, hogy gondos hivatalnokként csupán a kötelességét teljesítené, ami kényszerű, és kellemetlen feladat, elegáns, feketés ruhája egyetlen szabad lélegzetet is alig biztosít számára, látszik rajta, hogy minden ruhadarab jelentős megfeszül, ha mozgást végez)

 

 

FERENC Drága kedves asszonyom! Kimondhatatlanul sajnálom, hogy még mindig nyüstölnöm illik magát, de gondolja meg, mindannyian gondolkodjanak józanul! Lássuk be… (gondolkozik) Babakötvényekbe fektetni a fizetésük jelentős hányadát véleményen szerint, nem csupán időpocséklás, de még ráadásul teljes pénzkidobás, amennyiben engem kérdeznek! De mivel megígértem maguknak, hogy mindenben segíteni fogom önöket - legalább is addig -, amíg talpra nem állnak, ezért jó úriemberként ezt kötelességem állni is! A családi befektetésekhez tehát… (számológépet vesz elő kényeskedő mozdulattal, ami hallatlan precízségre, és szakmai fegyelemre utal) én úgy gondolom… Ügyesebb, és minden tekintetben kiskapus kedvezmények kellenének! De amit eddig megfogalmaztunk, és szerződésbe foglaltunk az mind stimmel! De azt gondolom, hogyha a jövendő gyermek majd megnő, tanácsosabb lenne sokkal neki, ha kicsivel mindig megemelnénk a szóban forgó százalékokat az adott évek előrehaladtával!

EDIT Várjon csak egy pillanatra kedves Ferencem! Megkérhetném, hogy a végletekig egyszerűsítve magyarázza el, legyen kedves ezeket a bonyodalmas összefüggéseket! Meg hát hol is vagyunk még attól, hogy ebből a pici babából egészséges, és főbb szalonképes felnőtt legyen, nem igaz? Addig még sokat kell gondolkodnunk, és dolgoznunk!

FERENC Kérem, nézze el nekem drága asszonyom, de sajnos az összes szerződést már nem tudtam egymagam megcsinálni, tekintettel a koromra… Ez a jövendőbeli számla úgy is a fiatal pár nevén lenne esedékes, és rajtuk keresztül bonyolódna… Tehát: Az adott szerződést két példányban, szigorúan másolatok formájában kell benyújtani az illetékes pénzügyi felügyelethez, és azt mondanám, hogy kezdetnek a kedvezmények százalékaranyát ötvenre emelném, amennyiben szabad!

EDIT (odamegy az ajtóhoz, most enyhe huzatban áll, ami nem irritáló, sokkal inkább kellemes, onnan mondja szövegét) Ha nem haragszik, és sértődik meg, akkor szeretnék kérni magától valamit drága Ferenc, aki már így is annyit fáradt a családunkért, mintha a legrégibb barátai lennék!

FERENC Kérem asszonyom! Én igazán… nem is tudom, még mit adhatnék önnek, amivel segíthetném esendő anyagi helyzetüket!

EDIT Bocsásson meg kérem, de mit szólna hozzá, ha kezdetnek elmenne dolgozni, és én minden nap meleg vacsorával várnám, mint tisztes asszonya?

 

(Ferenc meghökken, jelentősen fölkerekíti szemeit, szemöldökét, látszik, hogy nyitva felejtett szájával nehezen találja a megfelelő szavakat)

 

FERENC (fölkel az asztaltól, odamegy, és gyengéden megfogja Edit kezét, kéz csók, de még mindig melengeti, tartogatja) Ön is tudja drága Asszonyom, hogy minden szeretetem, és tiszteletem az öné, de…

EDIT Nézze kedves Ferenc! Több mint harminc egy néhány évig ízig-vérig hűséges voltam az uramhoz, de azt hiszem, hogy annyi viszontagságos, és átszenvedett év után nekem is járna egy kis plusz ráadás az élettől! Nem gondolja?! (viszont megszorítja a májfoltos kezet)

FERENC Én megvallom tisztességgel első találkozásunk alkalmával nagyon megijedtem, és szó szerint földbe gyökerezetten féltem, és rettegtem magától, különösen a villogó tekintetétől!

EDIT Nézze Ön is tudhatja, hogy előbb-utóbb az emberek mind megöregszenek, és meghalnak, de előtte talán minden attól az egyetlen mozzanattól függ, hogy mennyire maradnak önmagukban magányosak?

FERENC Jaj, hát hogy találhat ki ilyen sületlenséget, drága asszonyom?

EDIT Bizonyára furcsálja, hogy én állok, és hozakodok most ezzel elő… (bizonytalankodva, hebegve)

FERENC Egyáltalán nem furcsa… legfeljebb csak annyira, hogy egy ilyen rendkívüli, és mindig éberen gondolkodó, ugyanakkor karizmatikus hölgy, amellett remek asszony jobb partikat is találhatott volna a magamfajtánál!

EDIT Ne legyen saját magával szemben ennyire velejéig szigorú, és erkölcsös kedves Ferenc, mert attól tartok még nem szolgált rá! (titokzatosan elmosolyodik)

FERENC Nézze drága asszonyom! Én azt hiszem, hogy nem is vagyok méltó arra, hogy egyáltalán velem elkezdhetne egy új, megérdemeltebb közös életet!

 

(Habozik, kertel egy ideig. Edit hirtelen fölugrik, kiválik a húzat fogva tartó fogságából, odarohan Ferenchez átöleli, és megcsókolja hevesen)

 

EDIT Azt hiszem, én vagyok az idősebb! Úgyhogy akár még tegeződhetnénk is! (még mindig fogva tartja a most köpni-nyelni nem tudó Ferencet ölelésével)

FERENC (kissé tétován, hebegve)  Kérlek… ahogyan jónak látod!

EDIT Akkor ezt megbeszéltük! Polgári, vagy egyházi szertartásra gondoltál? (kicsit bizalmas, és komolykodó)

FERENC (még mindig kicsit értetlenül) … Bocsánat… Hogy mondtad?! (fölhúzza nagy busa szemöldökét) Azt hittem elég, ha tartósan kinyilvánítjuk saját magunknak megfogadva, hogy együtt élünk!

EDIT Igen szívem, ebben tökéletesen igazad lehet, de mi van akkor, ha esetleg ne adj’ isten az egyik hezitáló, bizonytalan fél meggondolja magát, és ki akar szállni ebből a meglett mókuskerékből? Mert hát azért lássuk csak be, hogy kivált a mai fölgyorsult, rohanó világban az emberek többsége azért gyakorta kísértésbe eshetik… (hangja roppant titokzatos)

FERENC Csak nem azt szándékozol ezzel a tudtomra hozni, hogy megcsalnálak, míg veled vagyok??? (fölkapja fejét)

EDIT Én nem fogalmaztam ennyire diplomatikusan, pusztán csak a tények konkrétabb ismeretére szerettem volna apellálni, ha szabad!

FERENC Igazán kedves tőled (fanyar iróniával)

 

(Edit most közelebb megy hozzá, roppant bensőséges a hangulat, megfogja Ferenc kezét, és a szívére teszi)

 

EDIT Drága kedves, ha nekem már nem hiszel, akkor hidd el, amit a szívem dobbanása sóhajt feléd! (Ferenc kezét engedi pár pillanatig nyugtatni a szívén, Ferenc meghatódik)

FERENC Ha csak tudnád, ha csak sejthetnéd, hogy mennyi álmatlan nappalom, és éjjelemen csak te jártál, motoszkáltál egyedül a fejemben… Mint lelki társ a lelki társhoz te nem vagy olyan, mint a többi!

EDIT … És ez vétek, vagy érdem? (kérdőn ránéz, fölhúzza szépen ívelt, mégis kicsit boglyas szemöldökét)

FERENC De drága Edit, hát miket beszél itt összevissza? Szó sincs róla… Nézze… én már lassan tíz éve próbálok nektek jóformán szinte az élet, és a pénzügyeik területén segíteni szinte mindenben, és szánom-bánom de mind ezalatt az idő alatt én fürkészőn, de mindvégig szemmel tartottalak, és figyeltelek!

EDIT Miért volna ez a helyzet lehetetlen, és megmagyarázhatatlan?!

FERENC (nyeglén, még tétovábban) Drága Edit te is nagyon jól tudod, hogy vonzásod, kisugárzásod van. Remélem, nem tartasz teljesen tökkel ütődöttnek, mert így talán még van egy fikarcnyi esélyem nálad, de azt hiszem ezt már te is nagyon jól tudod.

 

(Edit minden erejével próbálkozna, hogy közbeszóljon, de arca, mintha fuldokolna egyre sötétebb színű, lilás lesz

 

Kérlek, most még ne… Tudod, magányos fickó, és önmagamnak valónak hittek, és tartottak nagyon sokáig, mert senki nem volt még, aki ennyire fölnyitotta volna mind ezidáig hályogos szemgödrömet, és megérintette volna lelkemet. Tulajdonképpen… nézd én letettem arról, hogy olyasvalakivel találkozhatok egyszer, mint te, és bájos családod apraja-nagyja! Egy idő után már alig-alig érdekelt a randevúzás, és egészen egyszerűen magam is kiégtem.

EDIT Azt hiszem én is!

FERENC Ne haragudj rám, de képtelen vagyok ezt elhinni, hogy egy ennyire magabiztos, erős, karizmatikus asszony már most föladja? Számomra ez az abszurddal egyenlő volna, és elképzelhetetlen!

EDIT Pedig vannak napok, amikor az élelmiszerárak miatt percekként sírva fakadnék megállíthatatlanul!

FERENC Drága Edit, én annyira szeretlek, és tisztellek téged, hogy az szinte már a halhatatlan kívánás kategóriája. Megérted?! (szánalmat keltőn figyeli reakcióit)

EDIT Hát persze, hogy megértelek Ferencem! Már megint miket beszélsz?! De legyünk kicsit tárgyszerűbbek, ha bármelyik lányom megsejti, hogy gyakorlatilag most ebben a pillanatban mondtuk azt ki, hogy mi szeretők vagyunk, - bár én már jócskán özvegy is voltam valamikor az nem lesz egy kissé… (keresgéli a szavakat) … furcsa?

FERENC Nem tudhatom! Miért? Így van? Elképzelhető?

EDIT Most ne ezzel marháskodj, kérlek! Abban kérném segítségedet, hogy elhitesd velük, hogy szeretsz, és hogy egyszer talán tökéletes család benyomását kelthetjük! Nem te voltál, aki annyi csokoládés bonbont küldtél egyik alkalommal is, hogy azt egy az egybe – annak idején, a legkisebb lányom Florencia ette mind meg!

FERENC Drága kedvesem! Hát mondd meg énnekem, hogy hogyan is bizonyíthatnám be azt, hogy szerelmem csordultig betölt téged? (szabadon dramatizálható, lába elé csúszik, leveti lábai elé magát, szégyenlősen már esedezik) Drága Edit, mondd meg kérlek, hogy miért nem lehet az általad táplált érzelmem valódi, ha te hamis ábrándokat kergetsz már ellenem?

EDIT Ez nem lényeges, így nem igaz!

FERENC De bennem mindez őszinte, és valósan igaz!

 

(Terka állít be, megint csak a nélkülözhetetlen fölmosó fájával, és a műanyag vödrével)

 

TERKA (hogy a hatás még elevenebb lehessen mind a két kezén gumikesztyű, ami szabályosan szinte ráragad a kezére)  Nahát, már megint ti? Nézze meg az ember! Micsoda pimaszság! Én itt kiteszem a lelkem, negyven irodai szobát kiglancolok, meg hozzá tizenhat WC-t, és akkor ezek itt meg romantikáznak!

EDIT legalább most élénk képet kapnunk egy kicsit a társadalom belüli földmozgásokról!

 

(Annamari roppant csinosan felöltözve, vöröses nyári ruhájában pompázik, lekerült szeméről a szemüveg, haját, amit mindig bekötözve viselt, most szabadon leengedve hord, gyönyörű égszínkék szemében különös, szerelmes érzelmek fényei láthatók, szinte sugárzik a pillanat halhatatlanságában, hatalmas csokor vörös rózsa csokorral állít be)

 

ANNAMARI Csókollak anyu!

EDIT Kérlek, csak most ne csókolj, mert itt a Feri bácsi…

 

(Annamari szerelem ittasan lerogy az asztalra, és rögtön vázába teszi a hatalmas rózsacsokrát)

 

ANNAMARI Szeretettel üdvözlöm kedves Feri bácsi! Hát hogy vagyunk, hogy vagyunk? (szinte férfias hozzáállással megszorítja Ferenc kezét)

FERENC Köszönöm kérdését drága! Azt hiszem csak most találtam rá életem jobb felére! (kéz csókot lehel Edit kézfejére)

EDIT Köszönöm szívecském!

ANNAMARI Mi a baj velem? Nem érthetek a szerelem mechanizmusához, sem saját dörömbölő szívem hangulatához, de egész nap mosolygok, boldog vagyok, meg vigyorgok, mint a vadalma! Mondjátok csak, ezt így kell, vagy van ennek más elintézési módja és mikéntje is? (kérdőn, tágra nyitott szemekkel néz a másik kettőre)

EDIT Hát édes lányom! Ez míg a világ a világ így természetes, vagy nem! (magyarázólag)

FERENC S, ha szabad megkérdeznem: Kitől kaptad ezeket a csodálatos csokrodat?

ANNAMARI Hát nem aranyos, és nem fogja elhinni Feri bácsi, ha elmondom, de a lovagom, még ajándékkártyát is mellékelt hozzá, és azt üzente, hogy egyáltalán nem érdekli a külsőm! No, hát ezt adja össze! Hát nem izgalmas?

EDIT Hát nézze meg ezt a felnőtt hölgyet, most olyan akár egy kíváncsiskodó, ízig-vérig gyermek! Csodálatos, egyszereiben én nem is találok szavakat!

 

(Annamari most Ferencet az asztalhoz vezeti, és leülteti a székre, kényelmesen maga is elhelyezkedik, lábait jól láthatóan, kicsit csábosan keresztbe fekteti, negédes hangon beszél)

 

…Mesélje akkor el nekem drága Feri bátyám, hogy hogyan is ismerkedtek össze?

FERENC Hát kegyed aztán tényleg jópofa!

EDIT Ferike drága! Ezen aztán már tényleg nem fogunk összeveszni! Szépen kidumáljuk magunkat! (bátorítólag megszorítja kezét)

 ANNAMARI Most vettem csak észre… ti mióta is tegeződtök? Jó, hogy nem bibikém, vagy pimpikém! És mikor is… robbant ki az életetek között a szerelmes felismerés, hogy egymás nélkül, már nem mehettek sehová?

FERENC Hát én mindig is felnéztem a magabiztos, és határozott akaratú emberekre, itt elsősorban az édesanyára gondolok, ha megengedi! (odasandít az asszonyra) Mit gondolsz szívem? Egész nyugodtan te is szólhatsz egy-két barátságos szót.

 

(Előbb Fanni jön be, ezúttal aprócska, alvó csecsemővel a karján, őt követi a háttérből Albert, aki egy üveg pezsgőt hoz, mindketten látszik, hogy erősen izgatottak, és nagy elhatározásra szánták el maguk)

 

FANNI Ha megengeditek, akkor pezsgőt mindenkinek tölthetünk?

EDIT Hát most meg mi van, édes kislányom?! (hirtelen fölkapja a fejét)

FANNI Drága édesanyám, én úgy döntöttem, hogy ezt a férfit választom magam mellé, hogy tovább már ő vezessen életemben, természetesen, ha megengeded, és jóváhagyod! (letérdel anyához, és vallomásra készül)

Megengeded, hogy hozzámenjek ehhez a galamblelkű, kicsit félszeg, de csupa szív, és mindig gyilkosan őszinte emberhez anyus?

EDIT Hát lányom! Azt gondolom, hogy te már kinyilvánítottad az akaratodat! (közelebb inti Albertet, aki szintúgy kicsit közelebb jön, félszegen, és ugyanúgy letérdel) Legyetek hát az áldásommal együtt nagyon megelégedettek, és nagyon boldogok! Most pedig igyunk rá áldomást!

 

(előkerülnek gyorsan a szekrényből a pezsgős poharak, és mindenki áldomást iszik, a dolog egyik pikantériája, hogy ez gyerekpezsgő, amiben nincs alkohol, éppen a szilárd józanságot megőrzendőn, hogy mindenkiben még élénkebben őrződhessen meg az adott pillanat)

 

(Állnak a hosszú asztalnál négyesben, zene szól halkan a távolból)

 

FANNI Hát akkor drága anyánk áldásoddal fölavattál minket, és ezt már soha többet nem fogjuk tudni meghálálni neked! (össze-vissza csókolgatja anyát minden oldaláról, neki már egy kicsit sok az ünneplés)

EDIT Jól, van, na jól, van már! (csitítja az egybegyűlteket) Nekem is van ám egy s más a tarsolyomban… (sejtelmesen Ferencre pillant, aki kicsit előbbre jön a háttérből.)

FERENC Igen, úgy van! Én megkértem az édesanyátokat, hogy még hátralévő időmben legyen mellettem, mint hűséges, lelki társam!

 

(Ujjongó éjjenek hangzanak mindenütt)

 

(Annamari jön be, látszólag teljesen fölajzva, és szerelmétől kissé megittasodva)

ANNAMARI Áttetsző, aranyló ruhában jött a nyári hajnal a réten át… (megfeledkezik a mondott szövegről)  Hát, itt meg mi a csuda folyik?!

FANNI Hát drága nővérkém! Amint azt már jó magad is láthatod mindenki eljegyzett mindenkit, és lerakhattuk rokonsági szinten is a hasznos vérségi kötelékek alapjait!

ANNAMARI Nocsak, hát nem beszélj már! Akkor velem mi a csuda lesz? Nem akarok életem végéig tanítani, és aggszűzként tengeni-lengeni! (finom iróniával, szabadon játszhatón sajnáltatja magát) …Pedig jómagam is olyan izzón-forrón szerelmes voltam! (lerogy valamelyik fotelben a nappaliban)

EDIT Azt hiszem, ez eléggé elfogadható helyzet drága Ferikém! Visszafogott önsajnálat! Előbb-utóbb kénytelen lesz megnyugodni!

FERENC Igen, igen drágám! De nekem mégiscsak az jár a fejembe, hogy nemhogy valami meggondolatlan ostobaságot még elkövessen! (idegesen ropogtatni kezdi kikövezett, gyűrűs ujjait)

EDIT Hányszor megmondtam neked édes egy uram, hogy nem szeretem, ha tördeled az ujjperceid!

FERENC (sompolyogva, esedezve, mint egy kisgyerek) Bocsánatodat kérem!

 

(Betoppan Anita is, aki most kissé hivatásos szervként van jelen; rendőrruhát visel, és megbilincselt valakit, akihez feltűnően nagyon ragaszkodik)

 

ANITA No, hát akkor drága szívecskéim! A helyzet az, hogy tovább már én sem akarnám húzni-halasztani ezt az átkozott menzeszt, no meg a gyerekvállalást sem! Azt gondoltam, hogy találok magamnak egy jómadarat, aki éppen horogra akadt, és lássatok csodát (rámutat a bűnözőre) Kifogtam ezt a valóban hallatlanul pimasz, és roppant tehetséges áruházi tolvajt, aki megfogadta, hogy amint szabadul a sittről azon mód feleségül vesz! No, mit szóltok? (érdeklődőn párszor körbetekint)

BŰNÖZŐ Én is szólhatok drága hölgyem? (szabadkozik)

ANITA Már megbocsáss, de kérdezett téged valaki?

BŰNÖZŐ Hát… még nem nagyon… illetve eddig csak te!

ANITA Akarsz gyereket vagy sem?! Mert úgy is én szeretném fölnevelni!

BŰNÖZŐ Tisztességes munkát kellene találnom, mert jó útra térés is megfordult már jócskán párszor a fejemben! (toporog)

ANITA Látod ez volt eddig a legjobb mondatod ma este folyamán!

 

(mindketten csöndben elvonulnak…)

     

                                                    Függöny   

Megtekintések: 3

Írjon hozzászólást

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a 4 Dimenzió Online –nak.

Csatlakozzon a 4 DIMENZIÓ ONLINE-hoz!

Születésnapok

Nincs ma születésnapja senkinek

LINKPARTNEREINK

Függöny webáruház

Textilek
Lakástextil méteráru

Linképítő, linképítés Patchwork, foltvarrás
Tuti Linkek Dimenziók
Rókalyuk
  Méteráru Webáruház
Olcsó függöny anyagok

Online irodalom- és képzőművész klub. Íróterem: vers, próza, kritika. Képvilág: fotók, festmények, képes versek, videók. Publikálás - fórum.

© 2017   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek