4 Dimenzió Online

Versek, novellák, képvilág

                                                 

 I. RÉSZ

 

 

(Modern, extravagáns bútorokkal berendezett szobabelső, kicsit túlságosan is fiatalos, és kreatív, mintha egy műterem lenne. A hátsó falon egy festett kép látható; egy hölgy aktképe, érett, részeges nyár van, odakint tombol a kánikula. Szó szerint megrekedt a levegő, s ez fokozott stresszet, és feszültséget teremt a szereplők viselkedésében. Olyan nézetet kellet a helység, mint ahol fontos tanácskozások, és sorsfordító döntések megszületése zajlana le. Edit, az anya ötvennégy körüli asszony, még mindig fiatalos, elegáns ruhákban, ruhája elegáns, és modern divat szerinti.

Háttal áll a nézőtéren. Fanni jön be, apácának öltözve, alig múlt tizennyolc, nagyon ártatlan, és őzikeszemű, bájos jelenség. Nagyon mozgékony, és idegeskedő egyszerre. Koromfekete ruháját folyvást rendezgeti, igazgatja. Mellette kikészített, nagyon hangsúlyozott ruhában jön be Edina. Teste többet enged láttatni, mint az megengedett. Hangsúlyozottan kívánatos jelenség. Haja zabolázhatatlan borostyán-zuhatag. Karcsú, és mozgékony csábító egyszerre.)

 

EDINA Hát mi a csudát izgulsz már megint, te kis idióta? (megáll szemben Fannival egy pillanatra, hangjában mégis kedveskedés érződik)

FANNI Nagyon látszik rajtam… ugye nővérkém?! (hangja túlfűtött, és ideges, reszketőn tördeli törékeny kezeit)

EDINA Hányszor megmondtam már neked, hogy zavar, amikor ezt az idegesítő szertartást gyakorlod! Ráadásul pont előttem! (kicsit keményebben, anyásan rászól)

FANNI Bocsáss meg drága nővérem! Megígérem, hogy igyekszem úrrá lenni zavaromon! De tudod… most hajthatatlanul emészt belső lelki hívásom gondolata… (hangja magasztossá lesz, szinte túlvilági)

EDINA Hát persze! Hogy ez nem jutott eszembe! Az én bugyuta, tökkel ütött hugicámnak mindig is világmegváltó gondolatok jártak a fejében! Igaz-e?! (gúnyosan)

FANNI Jaj nővérkém! Ha egyszer te is hallgatnál a megtalált, belső hangjaidra, bizonyára könnyebben láthatnád a bonyodalmas dolgok összefüggéseit!

 

(imára kulcsolva összeteszi mindkét kezét, majd letérdel)

 

EDINA Ezt most fejezd be, de rögtön, mielőtt valaki még meglát! (ráparancsolva fölrángatja a padlóról, mégis szelíd, és megbocsátó vele) Hát hogy képzeled, hogy mindenki meglássa?

FANNI (odalép nővéréhez, aki legalább egy fejjel magasabb nála, átölelné, de az elfogódottan elhárítja magától.) Drága nővérem… Kérlek szépen ne légy mindig ilyen velem!

EDINA Mert különben mi lesz?! Csak nem lesújt majd rám az ég haragja, és hatalmas, pusztító förgeteg támad idelenn! Mi a bajod, az ég áldjon meg?! Mi történt azzal az életvidám kis csajszival, aki egykor még a játszóterek rettegett hercegnője volt? (kérdőre vonva)

FANNI Azóta sok víz lefutott már a Dunán. Azt hiszem felnyílt a szemem!

EDINA Hát ez aztán remek! Mondd csak melyik falba kellene jól bevernem a fejemet?!

FANNI Édesanyám, te egyetlen, te drága! Megkérnélek, hogy fegyelmezd egy kicsit nagyobbik lányodat! (türelmesen, lassan anyához sétál, aki még mindig a nézőtérrel szemben hátat fordítva áll)

EDINA Persze, te voltál mindig is, a kis házi kedvenc a családban! Neked mindent elnéztek, és megbocsátottak, mert te voltál a legkisebb! Hát nem ironikus? A sors kiszámítható fintora ismét jócskán arcul köpött és pofon vágott!

 

(Edit most megfordul, arcán meglátszik minden egyes sóhaj, és levegővétel, kicsit szarkalábas szeme arról tanúskodik, hogy tegnap is sokáig kellett dolgoznia, valósággal szeretetéhséggel csöng, és csimpaszkodik a lányain)

 

EDIT (kedveskedve) Drágáim! Muszáj nektek folyvást civakodni? Mondjátok csak?!

EDINA Ki beszélt itt civakodásról? Nem látod drága anyám, hogy mi csak ugratjuk egymást!

 

(most szó nélkül odamenne kisebbik húgához, és megölelné, az viszont mereven elzárkózik előle)

 

Hát ezt meg miért csináltad?

FANNI Gondolkozz el rajta nővérem, és tanuld meg levonni a konzekvenciákat! (bölcsen)

EDINA Anyám! Kérlek, erősítsd meg a beszédemet! Te leszel a tanúm rá! Legkisebbik lányod, mit, azt már magad is láthatod, zárdába akar vonulni, mert büdös neki az evilági élet! Nem akar se családot, se gyerekeket!

EDIT Ugyan felejtsd el ezt a marhaságot! Már miért ne szeretne! Csak még fiatalnak érzi magát, és nem készült fel a lelki érettség fázisára! Ugye így van angyalom? (megsimogatja Fanni frufrus haját, és kapcsolatuk, most nagyon belsőséges)

EDINA De hát kis anyám! Nem veszed észre, hogy mi folyik itt körülötted?! Igenis! Ez szerintem ez csöppet sem elhanyagolható dilemma! (mint akit megbántottak)

EDIT Neked aztán beszélhet az ember drágám! Neked semmi sem jó!

 

(durcáskodva kimegy az egyik ajtón)

 

EDINA Na, most aztán ezt megcsináltad, te kis vakarék! Hát kellett ezt, te kis semmirekellő?! (kissé fenyegetően)

FANNI DE hát nővérem! Már magad sem tudod, hogy mit cselekszel?! Megkérlek, hogy légy szíves uralkodj, és fékezd az indulataidat!

EDINA Te engem ne hergelj tovább, te kis gézengúz, mert jócskán ráfaragsz ezzel a szenteltvíz szövegeddel! Okés?!

FANNI Talán az emberi dolgok is éppen annyira kifürkészhetetlenek, mint az égi hatalmak akaratosságai…

EDINA Miattam már felesleges aggodalmaskodnod! Tudok én magamra vigyázni! Hisz mást se csináltad egész életemben! Vagy nem?!

FANNI Légy mindig jó, és engedelmes nővérem, akkor elnyerheted bebiztosított jutalmadat!

EDINA (jóízűen elkacagja magát) Szerintem azt már eddig is jócskán betermeltem magamnak, nem gondolod?! Szerinted az a sok pacák, akik majd megnyalnák a tíz ujjukat is, hogy röpke tizenöt percért a mennyországban érezhessék magukat velem, szerinted, hogy vélekednének? (érzékien megnyalja a szája szélét)

FANNI Nahát! Nem is találok szavakat! Ennyire olcsó módszerekkel képes vagy megfosztani magad áldott nőiességedtől?! Nem érzed azt, hogy ez mennyire megalázó?! (fölháborodottan)

EDINA Hát kedves hugicám! Az itten a nagy büdös helyzet, hogy sajnos erkölcs ide, vagy oda, de az embernek a mai világban is boldogulnia kell, ha tetszik neki, ha nem! (mint aki keserű igazságokat összegez)

FANNI …És ez neked a megtalált karrier? Persze mit is beszélek! Hiszen te sosem szerették itthon őgyelegni! Majd most megint elrohansz, valamelyik alkalmi szeretőd karjaiba veted magad, és akkor esetleg megnyugszol! Itthon neked minden olyan rossz volt?

EDINA (mint aki zabos odamegy Fannihoz, és meghúzza haját, Fanni hirtelen felsikolt a meglepett fájdalmában)

FANNI Auuuu! Ez fájt drága nővérem! Ezt miért kaptam?!

EDINA Hát nem tudod? (megint meghúzza coffját, ezúttal indulat, és harag nélkül) Mindennek ellenére azt hiszem, igazad van, de én mégsem tehetek másként! Talán, ha annak idején hallgattam volna a bölcsebb koponyákra és tovább képzem magam! Lehettem volna akár egy jól menő fodrász is!

FANNI Nővérem, még most is lehetsz! Vagy te még nem hallottad azt az ősi mondást, hogy: Minden csupán elhatározás kérdése!”

EDINA Ne röhögtess! Még hogy minden elhatározás! Te itt gagyogsz nekünk ebben a kis mini, belső világodban, miközben odakint az életben valódi, farkastörvények uralkodnak, és akárhogy is szeretnéd, de az emberek nem fognak neked megváltozni! Mert ma már mindenki csak magára gondol! Ezt jól jegyezd meg!

FANNI Én akkor is szeretném hinni nővérem, hogy az emberek józan, ésszel, és jó irányban még befolyásolhatók!

EDINA Tudod mit! Nem fogok veled itt vesződni! Ha neked ez kell, hát tessék! De emlékezz rá, hogy mindenki csak a maga hasznát lesi, és senkit sem érdekel, hogy hányan lesznek napjában öngyilkosok, vagy halottak! Ha neked az kell, hogy parádézz és maskarába vágd magadat, megígért megváltás gyanánt – ám legyen! Rám ne számíts!

EDIT Tudtam, úgy tudtam, hogy egyszer még visszaüt! (fel-le járkál a szobában) Hogy ennek már semmi se jó! Nahát, nézze meg az ember! (kicsit bosszankodik)

EDINA Te is tudod, kedves anyusom, hogy egy asszony mindig megteszi azt, amihez éppen kedve van! S hogy két összetételből még bevétel csak ritkán származott!

EDIT Nahát. Igyekezz akkor! Csak szaporán, csak szaporán! Ha szerencséd van, akkor pár hónapon belül lebabázol és kapsz egy csipet állami juttatást! Ez is egyfajta karrierlehetőség! Nemde bár?!

EDINA De anyusom! Hát hogy mondhatsz ilyet, mi?! Nem szép dolog, valakit csak a hivatása alapján megítélni! Vagy nem ezt tanítottad nekünk, míg kicsik voltunk?

EDIT Tökéletesen igazad van! Hát akkor kérdezem: Mi lett volna jó? Mert itthon semmiképpen sem fértünk volna el, már ennyien! Vagy igen?! A gyerkőcök össze-vissza szaladgáltak te folyvást megráncigáltad szegény húgod hajfonatát, és nem voltatok restek rosszcsontok módján éldegélni! Csak egyet mondd meg, édes lányom: minden az én hibám? (élesen, kérdőre vonva)

EDINA De anyus! Ne butáskodj már!

 

(odamegy hozzá, letérdel előtte, és mélységesen átöleli lábait, majd azokat csókolgassa)

Te is tudod, hogy a mindenem vagy! Számomra te vagy a legfontosabb ember, akiben feltétel nélkül megbízhatok! Ugyan ki másra is bízhatnám kétes természetű ügyleteimet?

EDIT Elég legyen már, kérlek az érzelem-gőgöségedből, mert a sírás kerülget, és az egyetemes könnyzápor! (ironikusan)

EDINA Nahát akkor! Elmentem a munkába, későn jövök úgy körülbelül éjfél felé (elegánsan fölhúzza nyári ruháját, és megnézi óráját, mint valami fontos ember) Ha esetleg valami hiba csúszott volna be, vagy fontos teendőim akadnának valamelyik kórházban, vagy orvosi ügyeleten megtaláltok! (van valami tudatós baljóslatúság szavai mögött…)

EDIT Kérlek ez kicsit morbid volt! Ezzel nagyon kérlek, soha többet ne merj viccelődni, mert te is tudod, hogy apáddal együtt halálra aggodjuk mindig magunkat, akárhányszor te kiteszed a lakásból a lábad!

EDINA Tudom drága anyus, és hidd csak el nekem, hogy nagyon jólesik az a csupa szív, megértő gondoskodásotok, amivel mindig is elhalmoztatok engem, de nem gondolod, hogy azért már felnőtt nő lennék, aki hál’ istennek tud magára vigyázni? (szépen ívelt szemöldökével kérdő pillantást vet az anyára)

EDINA Jól van lányom! Csak annyit mondok: Mindig légy résen!

 

(Terka jön be 41 éves, felmosórongyait szorongatva, felmosó vödörrel, és moppal, időnként nagyokat csavarint a keze ügyében lévő rongyon. Fejét egy babos kendővel kötötte be, hogy hajfürtjei ne akadályozzék serénykedő munkavégzésében. Korához képest már egy megfáradt, kiszikkadt anyóka benyomását kelti, szinte észre szem veszik, csak általános, figyelemfelkeltő átkozódásaira lesznek figyelmesek)

 

 

TERKA Hát ez aztán a keleti kényelem, mondhatom! (mérgelődik) Már megint nekem kellett a teljes negyedik emeletet, és a másodikat is teljesen egyedül kitakarítanom! A mindenségit ezekben az átkozott üzleti igazgatókba! Legalább megköszönhették volna, hogy én így töröm magamat nap nap után! Vagy nincs igazam?! (kérdően a többiekre sandít, szemeiben az elégedetlenség, és a telhetetlenség szikrái csillognak)

TÖBBIEK (kórusban felelnek neki) De igen Terkám! Nekem mindig igazad van!

TERKA Csak ne jópofizzatok nekem! Megértettétek! Azt szeretném én látni, hogy az én kifinomult testvérkéim hogy serénykednek tizenhat konyhával, és nyolc mellék helységgel a hátuk mögött, amikor határidőre mindennel el kell készülniük, mert jön ám a főnök úr ellenőrizni! Azt meghiszem! Még a hátatokon is csorogna a nedves veríték! Ott úgy kell ám tüsténkedni, akár a panírozott nikkelbolha! Szerintem rajtam kívül esélyetek sem lenni azon a helyen! (derekát kiegyenesíti végre, mint aki megérdemelten büszke eddigi teljesítményeire)

EDIT Igazad van Terka! (elveszi tőle a fölmosó vödröt, és hátul lerakja, a moppot is elvenni, de Terka ezt nem engedi) Kérlek, ülj csak le szépen, addig is ideiglenes keretek között legalább együtt lehet aprócska, komfortos családunk!

TERKA Hát az már biztos, hogy meglehetősen aprócskára sikeredett, annyi szent!

EDIT Nem kell mindjárt megsértődni! Tudod, tőlem távol áll a fölfortyanás! De, inkább te mesélj! Veled mi újság?! (érdeklődőn rámereszti ibolyakék szemeit)

TERKA Nem vagyok a szavak embere, így csak annyit mondhatok megelőlegezetten: Szeretem a pontosságot, a precízséget, és a rendet!

 

(körbenéz, és fölméri a disznóólhoz hasonlatos művészlakás minden zugát. Majd megdöbben, és elszörnyed)

 

Mondjátok csak, a takarítónőtől szabadságot vett ki?! Hogy engedhetitek meg magatoknak, hogy ennyire nem törődtök legalább az alapvető tisztasággal!

 

(kezét, amin gumikesztyű van, vastagon végighúzza az egyik asztallapon, majd figyelmesen szemléli az ujjbegyeire lerakódott kosztömeget) 

 

Ez aztán a tisztaság, no meg az elhivatott elkötelezettség, mondhatom!

EDIT No, nem kell mindenért már ajtóstul rontani a házba! Ezt te is tudod! Megígérem, ha egy kis időm lesz… kitakarítok! De most annyi munkám van, hogy köpni-nyelni sem tudok, a naponkénti teljesítményrendszer miatt! (sóhajtozik, megkeseredetten)

TERKA Drága Anyuka! Már megbocsáss, de akkor a többi lányodat minek hoztad a világra, ha azok sem veszik legalább a fáradtságot arra, hogy tisztességgel kitakarítsanak?! Nézze meg az ember! (itt körbetekint, és villámló szemeinek jól esne, ha valakin tornáztathatná nehezteléseit)

EDIT Te csak csináld a magad jól bevált dolgát, amihez a legjobban értesz! Én addig megnézzem a többi húgodat is!

 

(fogja magát, kimegy. Florencia jön be, 23 éves tanítónő, szemüveges, de mindig roppant választékos, elegáns, és csinos)

 

FLORENCIA No, nézd csak! Hát te? (odaugrik hozzá, szinte majd megfojtaná az ölelgetéseivel idősebbik nővérét: puszilgatja, csókolgatja) Hogy utaztál, mesélj csak? Hogy vagy Terkám? Hogy lesoványodtál, már megbocsáss! (kicsit távolabb megy, miután kölcsönösen üdvözölték egymást, és mindenre kiterjedően végigméri)

TERKA Én is örülök neked mindig húgocskám! Te mesélj! Te hogy vagy? Amint látom, még nem legyeskednek körülötted a férfiak, igaz-e? És mondd csak? Van már igazi, befutó hős hapsi, akire kivetheted a hálódat?

FLORENCIA De kérlek Terka, hogy jut ez eszedbe?! Nem is találok szavakat a viselkedésedre! Egy polgári mentalitáshoz szokott lány azt hiszem legalább jogosan elvárhatná, hogy -  legalább is udvaroljanak neki! Nemde?! Nem lehet, csak úgy ukmukfukk, ajtóstul rontani a házba! Ezt te is jól tudhatnád! Vagy fölemlegessem azt a kis… mindek is nevezzem… futó kalandodat! Igen! Ez az! Azzal a senkiházi Lacival, aki csak azért tette neked állandó jelleggel a szépet, meg, hogy így-úgy ő mennyire, de mennyire kedvel, és szeret, és körbeudvarolta a bugyidat, mert csak a keservesen megkeresett pénzed kellett neki! És mi lett a vége?! Otthagyott, amint sarkadra állva kijelentetted, hogy nem vagy pesztrája, sem csicskása senkinek! (hangjában szabadon alkalmazható szellemes gúnyolódás vibrál, de nem elmarasztalón, sokkal inkább különösen, de megértőn)

TERKA Hát igen! Látom már, ha annak idején szegény anyánk nem ösztönöz, és nem fogja kezdet, hogy tanuljál, és menj az egyetem védett, falaki közé, akkor több mint valószínű, hogy sokkal inkább te is elkanászodtál volna! Vagy tán nincs igazam?! (kérdőre vonva)

FLORRENCIA Hát ebben igazad lehet! De azért én legalább megkövetelem magamtól a nőiességem ismérveit! Igenis! Egy hölgy soha ne adja oda magát, pusztán csak a nemi kapcsolatok kedvért: fontos, hogy minden apró részletet, és lélek-mélységet föltárjuk, mielőtt a mindenség egyesülése a szerelem ősi nemében bekövetkezik! Neked mi erről a véleményed?

 

(elegáns, mondhatni hanyag eleganciával leveti a szemüvegét, és ebben a pillanatban lélegzetelállítóbb, mint valaha)

 

TERKA Igen! Szóval így állunk! Hát akkor hadd kérdezzem már meg, hogy ki vigyázott rátok, míg szegény anyánk a dolgozóban volt szombat-vasárnap is? Ki volt az, aki szülinapi zsúrt szervezett a gyerekeknek, mikor jó volt, ha egyáltalán a rezsit be tudtuk csengetni? Ki volt az, aki anya helyett is úgy szeretet titeket, mint szegény anyánk? És ha még mondhatok valamit, ki volt az, aki helyetted is megette a szilvás gombócból a szilvát, mikor azt utálod? (hangja neheztelő, és számon kérő egyszerre)

FLORENCIA Ne haragudj kérlek, eben most kivételesen igazat kell adnom neked, bár jó magad is tudhatod, hogy mint pedagógus magam körül hivatali ártalom, hogy szinte mindent megkérdőjelezek! De mégis jó lenne már végre, ha beindulhatna ez a fránya, és ócska karrierem, ebben a nyerészkedő, érdek orientált, magával törődő világban!

TERKA Mit gondolsz, édes többes hugicám?! Hát szerinted én akartam-e takarítónővé avanzsálni abban a lebujban, ahova most járogatok éjnek évadán ócska, nyomorult hatvanezerért?! Mi?! Pedig én is, de szívesen tanítottam volna a lurkókat inkább írni, és olvasni, mert a számolástól csak megfájdul a fejem! Ne értsd félre a szavaimat! Tudom, mi akarsz ezzel mondani! A számolásban is van némi-nemű logikai alaplényeg, de attól, hogy az ember mindennap kisakkozza, hogy még mennyi kajapénze marad, nem gondolod, hogy ettől csak a kételkedése lesz nagyobb, és a saját magába vetett önbizalma inog meg, ha mindig a döntéseken vacillál?

FLORENCIA Azért csak nem olyan rémes ez, mint te feltételezed! A gyerkőcök imádni valóak, és annyira fejlettek szinte minden szinten, hogy már én is kétségbe vonom a szakmai ismereteimet gyakorta! Képzeld a minap is egy imádnivaló kislány odajött hozzám, és azt kérdezte, hogy a neandervölgyi ember használt-e mikrohullámú sütőt? Hát nem aranyos? Egy imádnivaló, kis tündérke volt az illető!

TERKA Oh, hát ezt ismerem! S minden városlakó szerint a chips is a boltokban, és a nagyobb bevásárlóközpontok polcain terem! Nem tartod ezt egy kissé lejáratott butaságnak?

FLORENCIA Jaj, te vagy a buta! Még csak alig múltak hét évesek! Épp hogy megkezdődött az iskolaérés korszaka!

TERKA (nyersen) Hát az lehet, de én a te helyedben megmondanám a szülőknek is, hogy minek csinálták meg azt a szerencsétlen gyereket, ha még gondolkodni sem képes értelmesen! Ma tudod, mi folyik?! Egyszerű a képlet: Egész kisbabagyárak létesültek az otthoni háztartások számára, melyeknek egyetlen lényege, hogy a kedvezményes, és elsősorban állami támogatásokat fölvegyék! Aztán, hogy ki neveli a gyereket? Hát igen! A hozzád hasonló idillikus álmokat kergető, értelmiségi idióták! (erősen, meggondolatlanul, és keményen odamondogatva)

FLORENCIA Igen! Hál’ isten! Ez egy kicsit erős volt tőled Terkám! De tudod mit! Inkább leszek, és maradok egy életen át álmaimhoz ragaszkodó idióta, mint szánalmas, kiégett emberroncs, akinek már minden mindegy, és aki tesz az egész világra saját, kicsinyes, és önző megkeseredettségében! Na, ehhez mit szólsz kisanyám? Én is tudok ám szemétkedni, ha nagyon akarok!

TERKA Ez nem járja húgom! Azonnal kérj tőlem bocsánatot! (látszik rajta, hogy minden szót gyilkosan magára vesz)

FLORENCIA S megversz, ha nem teszem?! (kérkedőn, kissé szemtelenül)

TERKA Majd meglátod! Megvonásokra kell számítanod!

 

(kiviharzik az egyik ajtón)

 

FLORENCIA Te, hogy én mennyire utálom, amikor ennyire közönséges egy felnőtt, meglett nő! Azt el nem tudom mondani neked! (nagyot fúj, mintha így akarná levezetni a benne felgyülemlett stresszt.)

EDIT De én megértem! De azért nem gondold kedves lányom, hogy egy kicsit kemény és szigorú voltál Terkával szemben?! (feléje fordul bizalmasan, suttogón)

FLORENCIA Ezt ugyan ki is kérhetném magamnak! Ő is egészen nyugodtan tanulhatott volna, és annak idején – még jóval az én időm előtt egészen bátran megcsinálhatta volna a szerencséjét, és önös számításait! De nem tette! Most pedig én kérdezzem, hogy miért nem? Hát azt süthetitek, mindahányan!

EDIT Látom neked a saját maga dolga bizony untig elég! Igazam van (mint aki bölcsességet fogalmaz meg)

FLORENCIA Ez így ebben a formában nem igaz! De kétségtelen, ha ma nem kaparjátok ki egymagatok a sültgesztenyét, akkor hogyan is gondolhatjátok, hogy majd vesz valaki nektek édességet? (finom gúnnyal)

EDIT Hát kedveském azt gondolom, hogy én voltam mindnyájatok számára az értelmi szerző! Ha én annak idején nem nyitottam volna ki a pesztráskodó, abajgatós számat ma szerintem te is másutt tartanál!

FLORENCIA Anya, kélek! Ezt sürgősen fejezzük be, mert kezd migrénes sokkom lenni!

(leül egy székre, és masszírozni kezdi ujjbegyével a homlokát, hogy ezzel tompítsa a fejfájását)

 

EDIT Bizony-bizony hány és hány ezer túlórát kellett vállalnom, hogy a testvérkéiddel együtt ne szenvedélyetek hiányt semmiben! S még így is sokszor megesett, hogy csikorgó jegek, és pusztító hó-orkánok közepette is mennem kellett értetek dolgozni!

FLORENCIA Jaj, drága édesanyám! (minden gesztus meglátszik az arcán, kipirosodik, és odarohan hozzá, ruhája csücskébe temetkezik, mert nem szereti, ha valaki sírni látja) Te vagy az én kincsem! Fölbecsülhetetlen mindenünk vagy, jóságos anyám! (összevissza csókolja arcát, és ruháját)

EDIT (odamegy Florenciához és babusgatón átöleli, mint egy megértő, gondoskodó szülő. Mindketten elérzékenyülnek, és jóformán egymás könnyeit törölgetik.)

 

(Anita és Annamari jön be. Anita rendőregyenruhát visel, meglátszik rajta a katonás, fegyelmezett jellem, arcát összehúzza, mintha soha életében nem tanult volna mosolyogni, és szúrós, árgus szemmel felülbírál mindent, és mindenkit maga körül; ellenben Annamari viszont könnyed, és kecsesen légies nadrágos kösztümöt visel, és meglátszik rajta a roppant elegáns intelligencia, bájosan, és roppant aranyosan mutat rajta a szemüveg. Haját könnyedén hátradobva viseli.)

ANITA MI ez itt kérem szépen?! (kicsit fölfortyanva) Rendbontás? Azt a hétszázát! Mindenjárt rendet teszek itt, csak kerüljetek a kezem közé, ti kis olcsójánosok!

ANNAMARI (nővére mellett, mint aki szemlátomást úgy kerülgeti a konfliktust, hogy közben settenkedik, és sunyin kullogva bujkál) Minek tetézni a bajt? Nem gondolod, hogy egy kissé erős a te hozzáállásod?! Vagy meglehet, hogy előtört belőled a hivatalos rangkomplexus?! (érdeklődőn tágra mereszti felé a szemét)

 

(Edit és Florencia, mint akiket tetten értek gyorsan széjjelrebbentek)

 

EDIT Mik jutnak az eszedbe kedves lányom? Látod te is, hogy csupán egy érzelmes pillanatról van szó! Nemde, angyalkáim? (két lánya felé fordul esengve)

FLORENCIA A számból vetted ki a szót áldott anyácska!

ANITA No hát, akkor! Térjünk akkor vissza oda, amikor még nem voltatok ennyire érzékenyek, és meghatottak a boldogságtól! Jó?! (katonásan hátratett kezekkel föl-le járkál a színpadon, miközben, mint a vizsla mindenkit éberen szemmel tart) Most tessék és hazudjatok csak! Ezt mindig is szerettem a mi kis családunkban! No, rajta hát!

EDIT De hát, kérlek… mi a csudát feltételezel te mirólunk, mi?! Csak nem azt hiszed, hogy valamit is eltitkolunk előled édes gyerekem? (meglepődik, és eltátja s száját)

ANITA Te is nagyon jól tudod mama, hogy sohasem lehetünk elég óvatosak! A kíváncsiskodók, és az idegenek mindenütt ott vannak, és figyelnek bennünket…

FLORENCIA Ha meg nem sértelek drága nővérem! Nincs neked üldözési mániád? Mert most tipikusan olyan vagy, akár csak egy holdkóros merénylő!

ANITA Csak nem azt szeretnéd, hogy elővegyem a gumibotomat, és megfegyelmezzelek! Ha erre kényszerítel én megteszem! (s már azon van, hogy fekete szíjas övéből előhúzza a botját)

EDIT Nyugodjatok meg, drága lányaim! Gondolkozzatok csak józanul! Itt családtagok állnak egymás mellett, és szó sincs egymás ellentéteiről! Nem családi háborúk idején vagyunk, amikor a dinasztikus házasságok címszó alatt bárkit törvényes keretek között kivégezhetnek! Hová gondoltatok?

ANITA Minthogy, ezt a kérdést már egyszer megtárgyaltuk, várom a további észrevételeket! (idegesen jár-kel a szobában, mint aki nem találja a helyét)

 

(Róbert jön be, idegesen sertepertél, laza cuccokban flangál, úgy néz ki, mint egy tipikus rocker, imádja hosszú, hippis hajkoronáját dobálni maga körül, mint aki folyamatosan kemény rockot hallgat, másodállásban tróger, és ócskavasakat szállít)

 

RÓBERT Na, mi a pálya köcsögök?! Buli van (két ujjával nagy békejelet mutat az egybegyűltek felé) Azt hittem ma bulizunk, erre meg ez a szánalmas kriptó-hangulat fogad! Csak nem kinyírtatok valakit macáim?! (élénken pislog, kacsintgat nővérei felé) 

EDIT Édes, egyetlen fiam! Hát hol a csudába jártál mondd?! Itt már mindenki nagyon izgult miattad!

RÓBERT Hát mutterkám, tudod hogy van az! Előbb a sitkón téptem egy kicsit gyeppel az agyamat, majd utána jött a mariskás lazulás! (élénk, szemlátomást bőbeszédű, míg családtagjai csak pislogni tudnak, mert alig értenek valamit szelengesített beszédéből)

EDIT De hát édes, kicsi fiam! Mégis börtönbe kerültél?! (izgatottan kezeit tördeli, látszólag nagyon feszült, és ideges lett, amint ezt meghallotta) De hát, hogy történhetett ez veled?! Nem ilyennek ismertelek! (tétován ingatja fejét)

RÓBERT Muterom, aranyos! Hát nem ugattam mindig, hogy az én mutterom egy istennő a sok köcsögagyúnak!  Semmi probléma nem történt, csak lazultak egyet ezekkel a gyökerekkel odabent! Csak bevarrtak egy kis ügylet miatt, amit igazából az egyik tüdőfejű haverom követett el, de amúgy kiirtottam a dikicset a farosból, aztán móresre szabdaltam!

ANITA (gumibottal egy kicsit megkocogtatja nagy hajú fizimiskáját, hogy rendre, és fegyelemre intse) Már hogy mit csináltál, te kis tökmag?

RÓBERT Na nekem aztán gyorsan húzzá’ el innen, mint a vadlibák, te luvnya! Mer’ nem állok jót magamér’!

 

(fenyegetően megrázza karpereces öklét, karján látszik egy koponya mintás halálfej)

ANITA Hát ezt a gusztustalan ocsmányságot, hol szerezted?!

 

(odamegy hozzá, és készül arra, hogy pofon veri, de aztán nagy nehezen meglátva anyuk aggódó arcát lenyugszik)

 

RÓBERT Má’ hogy eztet? Ja, egy kis picsa csinálta valami szalonkába dolgozik, és imádja, ha előjátékozok vele egy kicsit!

ANITA Na akkor itt a pont! Megkérlek, ha én itt vagyok, ilyen gusztustalanul ne beszélj, hanem mindig add meg a kellő tiszteletet! Megértetted?!

RÓBERT Megígérem kis anyám! Na, akkor mikor folytathatom?!

ANITA Folytasd csak egészen nyugodtan! Én nem állok az utadba! (félreáll, mintegy ezzel is jelezve, hogy engedélyt ad a beszédhez)

RÓBERT Na szóval, annyi volt az egész kalamajka kis anyám, hogy ez a kis spiné tüzelve rám gerjedt, és a begerjedésével majdnem kitörtem a nyakam miatta, és ez a kis tetkócska elégtétel volt tőle! Na, most már boldog vagy?!

ANITA Azonnal fogod magad, és leszedeted! Világos?! Hát hogy nézel te ki? Mint egy huszadrangú szalasztott, tipikus koldus, akit valamelyik utcasarokról szalajtottak! Most azonnal bemész a fürdőszobába! Engem nem érdekel, most meddig kell suvickolnod, szenvedtetned, nyüstölnöd a fizimiskád, de így hogy akarsz te állást vállalni?! (idegesen villámokat szór a tekintete)

RÓBERT Kisanyám! Te is tudod nem, hogy már van melóm! Én vagyok a roncstelep új, ügyeletes, és nagymenő trógere (piperkőcösen kiveszi a szemüveget, és felteszi) Na, skubizzatok meg, mindnyá’ dobok egy csulát! (mint aki nagy hadművelethez készülődik, köpő állásba helyezkedik)

EDIT Ebből elég volt drága szentem! Eszedbe ne jusson, hogy a nővéreid jelenlétében fogsz majd itt össze-vissza köpdösni! (kissé alázatosan is, de azért rendre utasítja) 

RÓBERT Okés zsoké! Akkor mi a további pálya, mer az az igazság, hogy tepernék ebből a hervasztó szituból, amibe most keveredtem! (leveszi szemüvegét, kicsit bűnbánó képet vág)

ANITA Mi lenne a te istenverte dolgod most?! Hadd halljam?! (két kezét erélyesen csípőjére teszi, komoran összeráncolja szemöldökét) Azonnal menj a fürdőbe, és amíg emberi formád nem lesz, látni sem akarunk!

RÓBERT Na kis anyám! Nem gondolod, hogy egy ilyen magamfajta szőrös tökű is megtud már állni a saját lábán?! (nővérét utánozza, és most látszik csak, hogy úgy fest, mint egy tökéletes balfácán) Ez az új vagányabb stílusom! Vagy tán te még nem hallottál róla?

ANITA Na akkor aranygyerekem… (gumibottal suhint egyet) Ugye te sem szeretnél behatóbban az én kis pajtásommal megismerkedni, mert ez könnyedén elintézhető!

 

(még egyszer megsuhintja előtte, majd erőszakosan betuszkolja öccsét a fürdőszobába, de előtte a kezébe nyom egy nagyadag tusfürdőt)

RÓBERT Nem gondolod kis anyám, hogy nem vagyok már sittes! És ez most egy kicseszett börtönszitu?! (türelmetlen és nagyon mérges)

ANITA Engem az cseppet sem érdekel! Mars de rögtön befelé, míg szépen beszélek!

RÓBERT Jól van kis anyám, megyek megyek! (közönség felé elejt egy tétova mondatot) Látom, hogy mire fogják vinni az unokák, ha senki nem fogja meg a kezüket! (tiltakozón fürdőszobába vonul)

 

(Ferenc jön be sietve kezében puccos aktatáskával, látszik rajta, hogy patyolat tiszta, és makulátlan, tehát bizonyára roppant fontos ember lehet, ötvenhat éves múlt, és egész életében két dolog érdekelte öltönyei, és a minél több pénz, mindig elegáns)

Hölgyeim, szeretettel üdvözlöm önöket! Hát hogy vagyunk, hogy vagyunk? (buzgolkodón érdeklődik)

 

EDIT Ön az drága Sümegi úr? Minek köszönhetjük a megtiszteltetést, hogy körünkbe üdvözölhetjük most magát? (odalép hozzá, és kezet nyújt)

FERENC  (illedelmesen meghajol, mint egy úriember, és kézcsókkal üdvözli Editet) Oh, részemről a szerencse drága asszonyom! Ön még most is annyira igéző, és hallatlanul csinos, mint harminc éve, mikor a sors úgy határozott, hogy először vezérelte utamba! Szemeinek izzó, horizont-kékje az évek múlásával csupán egyre intenzívebb lett, és semmit sem vesztett eredeti, erotikus vonzásából! (folyamatosan bókol, igyekszik a ház asszonyát levenni a lábáról)

EDIT Jaj, drága doktor úr! Kérem ne is folytassa, mert a végén még elpirulok! Miért fáradt ide, ennyi hosszú útról, ha megkérdezhetem?! (tovább érdeklődik)

FERENC Drága asszonyom! Bizonyára ön is értesült róla, hogy az albérletek, és a hiteltartozások országában vesztegetjük értékes időnket már évek óta, és minél nagyobb tartózás súlya alatt nyögdécselünk, annál inkább eladósodhatunk, amennyiben nem vagyunk hajlandók vigyázni magukra! (aktatáskájában kotorász és kivesz egy hatalmas paksamétát)  

EDIT (kicsit idegeskedve a paksamétára pillant) Mit akar ez jelenteni drága Ferenc?!

FERENC (kissé hebeg-habog, önmaga sem érti az ideges, és kellemetlen helyzetet) …Izé… én csak azt szerettem volna elmagyarázni… kedves Edit… (hirtelen elakad a hangja,   odamegy az asztalhoz, és tölt magának egy pohár vizet)

EDIT (leesik neki a tantusz) Ne is folytassa kedves Ferikém! Jól tudom ám, hogy miben is sántikál magácska! Az adóhátralékkal van némi-nemű gondocska, nem igaz?! Eltaláltam!

FERENC Hát… ha már ennyire egyértelműen rá tetszett kérdezni drága asszonyom, akkor igen! Azzal a bizonyos pénzecskével, amire rajtam kívül az államnak is fájna a foga!

EDIT Mondja csak Ferikém drága, meddig kaphatnánk még haladékot? Egyáltalán lehetne-e még tenni valamit az ügy érdekében? (előveszi a legcsábosabb mosolyát, és szempilláit merészen rebegteti)

FERENC (nyakkendőjét kioldja, egész teste, és háta teljes hátsó fele is már verejtékben úszik, meglátszik rajta, hogy ő csak a szerencsétlen körülmények kiszolgáltatottja) Jaj, drága asszonyom! Hát hova a csudába gondol? A végén még zavarba tetszik hozni!

EDIT (kicsit kacérabban közeledik hozzá, kibontja sliccét) Igazán?! Magát zavarba lehet hozni?!

FERENC (már menekülne, és finoman eltaszítja magától az asszonyt) Kérem szépen drága… asszonyom! Ne kényszerítsen engem olyasmire, amit később meg kell majd bánnom! A lehet leghatározottabban tiltakozom! (kicsit hátrál)

 

(kellő tétovasággal, kissé esetlenül, és szerencsétlenkedve belép a színre Albert is, jó harmincas éveiben járhat, bölcsész volt, és író lett, jelenleg munkanélküli, és reménytelenül romantikus, és szerelmes ember, bár még egyetlen hölggyel sem volt kapcsolata)

 

ALBERT Üdvözletemet küldöm a legyőzötteknek! Drága mindenki, most mi következzék? Egymás ellenségeiként torkon ragadjuk egymásban a bosszúszomjas indulatokat, vagy megtanuljuk tisztelve is elfogadni egymást?! (óvatosan, settenkedőn, félszegen körülnéz, arca grimaszain szinte összes belső félelme ott lappang) 

EDIT Drága, kedves, aranyos, egy szem barátom! Hát te meg kihez is jöttél? (kíváncsian a társaság jelenlévő tagjai mind feléje fordulnak)

ALBERT Hát nem is tetszik sejteni? Hát kihez is jöttem volna, mint egyetlen beteljesülhetetlen, halhatatlan kedvesemhez Fannihoz, aki talán most énmiattam arra készül, hogy elkövesse talán élete legbalgább baklövését, és apácának szegődik! (elepedve kesereg, szabadon stilizálható)

FERENC Azért hallja-e édes, egy komám! Csak nem annyira kilátástalan, és szörnyűséges a helyzet, mint amire gondol! Vagy tán mégis?! (türelmesen végigméri, majd odamegy hozzá, és biztatásként párszor hátba veregeti)

ALBERT (Az ügyvéd biztató hátba veregetésétől elkapja egy kisebb, heves köhögési roham)  Khm, khm… oh… elnézést, ezt csupán heveny légúti panaszaimnak deklasszált katarzisa! Semmi az egész! Talán hamarabb is elmúlik!

FERENC Hát azt remélem is, mert nem ok nélkül adtam magának elsősegélyt! (kissé neheztelő, gunyoros a hangja)

         

                

 

Megtekintések: 11

Írjon hozzászólást

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a 4 Dimenzió Online –nak.

Csatlakozzon a 4 DIMENZIÓ ONLINE-hoz!

Születésnapok

Nincs ma születésnapja senkinek

LINKPARTNEREINK

Függöny webáruház

Textilek
Lakástextil méteráru

Linképítő, linképítés Patchwork, foltvarrás
Tuti Linkek Dimenziók
Rókalyuk
  Méteráru Webáruház
Olcsó függöny anyagok

Online irodalom- és képzőművész klub. Íróterem: vers, próza, kritika. Képvilág: fotók, festmények, képes versek, videók. Publikálás - fórum.

© 2017   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek