ÖRÖKÖS TAG

Ballada

 

10843590494?profile=original

Csontarcú billentyűk

vártak egy dé-re még,

de késett,

 

a metronóm

kattogta pontos,

monoton ütemét,

mikor felérzett,

s megállt,

 

– Nincs tovább! –

szólt rá egy árnyék,

s a koncerthallból

kivitték a kihűlt zongorát.

 

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ÖRÖKÖS TAG

     A mostani Bárka irodalmi folyóiratba került 4 versem. Ez az egyik közülük.

     Köszönöm, Hogy Ti is olvastátok!

     Öleléssel, Erika

  • ALKOTÓ

    Drága Erika, már mindent elmondtak előttem. Csak annyit szeretnék mondani, hogy itt jártam.

    Ölellek, szaffy

  • ÖRÖKÖS TAG

     Drága L. M!

     Most - TÖKÉLETESEN megértetted a versemet. Úgy igaz, ahogy írod!

    Bárkire, bármire lehet assszociálni!

     Köszönööööm! V. L.

     

  • ÖRÖKÖS TAG

     Drága Erzsébet!

     Hiszen valódi dráma! Nemcsak a zongora balladája!

     Köszönöm kedves szavaidat! Ölellek, Erika

  • ALAPÍTÓ

    Lesújtó ez a tragikus elbeszélő költemény kedves Erika. Mintha nem is egy zongora lenne a történések középpontjában.
    Számos asszociációt nyit meg bennem.
    Gratulálok + cuppacsi: Ƈƶ. Ⱡ.

  • ALKOTÓ

    Nagyon szomorú mai versed Erikám...

    Ódon hangulatú, szépséges halotti beszéd.

    Hányszor érezzük, hogy "Nincs tovább!"..., és mégis, hányszor feléled a tetszhalott!

    Szívszorítóan szép a "csontarcú billentyűk" kifejezés, mely tökéletes hangulati hatásával úgy indítja versedet, hogy az ember érzi, egy valódi drámába csöppent.

    Gratulálok Erikám, és ölellek szeretettel, Lótusz.

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum