Bársony, ócska vásznon

[Péter Erika]

Szabadtéri próbát tart az élet,kellékeket ráncigál a szél,kontyot kócol, hanyatt fektet széket,leröpít fejünkről műbabért,királylányról lehull legszebb éke,több szereplőn fakuló a ruha,ketchuplé a királyasszony vére,közelebbről nem hű gesztusa,bársonykendő leplez ócska asztalt,whiskys üveg teát rejteget,zsinórpadlás lett a dús barackfa,lomb közt lesnek kíváncsi szemek,imbolyogva szállnak csacska lepkék,ízlelgetik jelmezek színét,ajkainkon izzad már a festék,kóstolhatjuk kesernyés ízét.Kerget a szél jelent, jövőt, voltat,felbukkannak, elvesznek szavak,kikel, s hamar elhervad a mondat,- főszereplő a néző marad.

[Péter Erika]

Köszönöm szépen, drága Barátném! :)

[Poroszlay Gabriella]

Ahogy olvastalak, elsőre az elcsépelt idézet ugrott be:
" All the world's a stage,
And all the men and women merely players"
azaz: Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő...
De ez csak az egyik sík, s ahogy érzem, és megszoktam tőled, van másik is, talán az az egyszerűbb - a felszín - jól leképezett jelenet egy vándorszínész társulat, egy "faluszínház" életéből.
De végül is mindkettőben a lényeg: a főszereplő a néző (nah, már amennyiben magunkat - a szereplőket - is tudjuk kívülről, nézőként szemlélni. Te biztos tudod :) )
Pusszantás Barátném!
Tetszett a színmű :))

[Péter Erika]

Kedves L. M!
Nagyon - nagyon örülök, hogy olvastál. (s írtál)
Tegnap megmutattam egy tündéri színősznőnek ! Elvitte! :)

[Czinege László]

Bizony így van ez kedves Erika. Lakva ismeri meg az ember egymást. Ami színpadon elmegy az az életben silány és sekélyes lehet.
Mindig a publikum dönt, bár néha nem is érti a műsort.
Jó ritmusú, nosztalgikus hangulatú vers, szinte filmszerű - amolyan „Io mio ricordo” .
Gratula + cuppacsi!