ÖRÖKÖS TAG

Bűn és büntetés

 

10843580086?profile=original


Nincs időm,
így magányossá fagytam
minden oldalon,

 

itthon a falon
állandóan
fúr-farag valaki.
Hogy lehet így írni?

Kinn kitartó
kopogtatást hallok;
rabvallató,
mondhatná Anyám,
mondom:
délben az ég
alkonyt hazudik,
de az eső nem tud
beszökni a házba;

az ajtó sikoltott,
s az utcára zárta.

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ÖRÖKÖS TAG

     

    Kedves  Gerard!

     Nagyon örülök, hogy meglátogattál - elnézést, hogy ilyen soká válaszolok.

    Azt írod, hogy egyszerű ember vagy, Senki nem egyszerű - kívül és belül bonyolult szerkentyűk vagyunk.

    Tökéletesen megértettél, hiszen a Te versed  lényege végeredméyben ugyanaz, mint az enyém. Az a jó, hogy mindenki másképp fejezi ki magát, színesek vagyunk, mint egy nagy csokor tavaszi virág.

     Szeretettel ölellek, Erika

  • ALKOTÓ

    Egyszerű ember létemre, nem igazán tudom értelmezni a modern verseket. A tiéd mégis tetszett, legalább is az, amit megértettem belőle. Mit értettem meg?  A írás gyakorlása a hangulathoz illeszkedik, a hangulatot pedig a környezet határozza meg.

     

    Egyetértésem kifejezéséül, küldöm hozzád az alábbi sorokat.

    .

    A tehetetlenség ódája.

     

    Ma sehogy sem indul el az írás,

    Hiába keresem a szavakat.

    Talán, nem is én vagyok hibás,

    A környezetem épít gátakat.

     

    Időt, biztos tálalnék íráshoz,

    De a szomszédom veri a falat.

    Most jutott csak végre kalapácshoz,

    Káromkodik, munkája nem halad.

     

    Nehéz lyukat vasbetonba vésni.              

    Már órákon át, kínozza magát.

    Mert a párja régóta úgy véli,

    Fel kéne díszíteni a szobát.

     

    Minden cselekmény, magában hordja,

    A büntetését vagy a jutalmàt,

    Ezért barbár ordítás takarja,

    Az eddig hallott, tevékenység zaját

     

    Újára ütött a barkácsoló,

    S végezetül mélységes csend honol.

    Csak az óra ketyegés hallható,

    Így, az írás feltétele komoly.

     

    Tapintatlan felhők eltakarjàk,

    Kíméletlenül tőlem a napot.

    Korlátozzák látásom határát,

    Lámpát gyújtok, mert írni akarok.

     

    Magány, és csend kell, ha írni vàgyok,

    Ezt elérni, csak nagy ritkán tudom,

    Most, kedvem lankad, mert rosszul látok,

    Vagy lustaságom áll magas fokon.

     

    Véget vetek tehát az írásnak   

    Végre, hasznosabb munkához fogok 

    Neki állok a barkácsolásnak   

    Ezért méltó dicséretet kapok.

    .

    Új lehetőség nyílt meg előttem, a megmagyarázhatatlan kimagyarázása, a felelősség kiegyensúlyozott megosztásával. A bűn az enyém, a büntetés az olvasóé.

    Néhány évtizeddel korábban, ez a felfogás, kivételes politikai pályafutáshoz nyitotta volna meg előttem utat. Sajnos, most már korhatáron kívüli vagyok.
  • ÖRÖKÖS TAG

     Oké, pár évig még, de sokat!

     (Csak a csontomat ne törjem :)))

  • ÖRÖKÖS TAG

      Figyusz, É. U!

     Míg élek, szaladgálok!

    Engem Ez éltet! Jaj lesz, ha megállok - nekem.

     Köszönöm kedves szavaidat!

  • ÖRÖKÖS TAG

     Sajnos az helyzet, L. M, hogy aki dolgozik, nem szabhatja meg önmaga a munkaidőt, hisz nem húzhatja meg a neki való határt. (ha egyáltalán tudjuk, hogy hol van az!)

    Azokra a helyekre ahol kezdtem -oda pedig hálából - és kegyeletből-elmegyek, hiszen nem kell és nem szabad elfelejtenem, hogy honnan és kikkel indultam. Ezen kívül keresnem kell az új fellépési lehetőségeket is, mert olyan világot élünk, hogy menedzselni kell magunkat.

    " Magad uram, ha szolgád nincsen!"- mondja az írás, de én nem kérek szolgákat magam mellé, elég a segítség is. :)

     Köszönettel, V. L.

  • ALAPÍTÓ
    Néha hátránnyá tud válni az elfoglaltság, néha pedig az unalom okoz panaszokat. Akinek megvan a napi dolga, az kieshet a társadalmi rítusokból, könnyen a perifériára szorulhat. Aki meg mindig ráér, azt azért kezdik ki... Szóval nehéz a középértéket eltalálni. Egyesek néha szinte végigrohanják a netet, hogy mindenütt - úgymond - frissítsék az arcukat. :DD
    No, egész szokatlan hangulatú verset hoztál ki ebből a helyzetedből, olyan, mint egy segélykérés. Jó hír viszont, hogy kizökkentél, kiszabadultál a magad okozta büntetésből.
    Gratula + cuppacsi! :)
  • ÖRÖKÖS TAG

     Kedves László!

    Ma végre kimehettem egy kicsit a levegőre, így kiszabadultam a magam által felnagyított magányomból. Tudod, ez a tél végi depi, meg az a túlzott rohangálás.

     Köszönöm a kedves jó tanácsot!

     

  • KRITIKUS
    Menj ki a szabadba, és írjál fejben! Ne félj, hogy elfelejted! Egyszer vélhetően előjön valamelyik ellazult fúrásszünetben.
    Az eseményeket és a történéseket nem érdemes siettetni, erőltetni vagy nagymértékben befolyásolni, mert félő, hogy ellenünk fordulnak.
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum