Csendélet, vendégség után

[Péter Erika]

Vázában üde-friss virág, az asztalon csöndes poharak, szennyes edényhegy kiált, lóg a szemétkosár nyelve, hálót foltoznak a pókok, – az est ernyedten integet.

[Péter Erika]

Drága Barátném!
Köszönöm a jó szándékod.
Ezen a versen nem változtatnék. Ez vagyok. Esti ernyedésben, szeretettel! :)

[Poroszlay Gabriella]

Hmmm...Barátném, mert ismerlek, gondoltam a mögöttes mondanivalót, de - hogy is mondjam -, kevés az erre utalás a versben. Én úgy érzem, hogy talán egyetlen szó jobb választásával "nagyobbat szólna". Ez pedig az ernyedten. Vagy az utolsó sor kissé átfogalmazva még ráadásul. Konkrét ötletem most nincs épp :D, csak "hangosan" gondolkodtam :)
pusszantás

[Péter Erika]

Örülök, hogy megmagyaráztad, Barátném! Másképpen nem is lehet értelmezni. A takarításban széttrancsírozott, megsérült hálókat javítják, foltozzák a pókocskák.
Nemcsak a vendégek utáni takarításról írok. Ha jól megnézitek ezt a pár sort, ott van az az űr, a hiány is, amit a vendégek hagytak maguk után. A barátilag összecsengő poharak elhalkultak, újra itt a magány...

[Péter Erika]

Kedves L.M!: Mondjuk-legyenek kaszáspókok
(Azt hittem, hogy minden sor egyértelmű. .DDD:)) )

[Poroszlay Gabriella]

Ahha...kb ilyen egy vendégség utáni "tájkép csata után" :) A pókok, Földim, szerintem úgy jönnek a képbe, hogy a gondos háziasszony a vendégség okán pókhálótlanított, oszt most szegényeknek újra kell szőni a légyfogót :DD - biztos utálják a vendégséget :D Ha másképp gondoltad volt Barátném, világosítsd meg elménket pók ügyben :D

[Czinege László]

Na... milyen pókok? A többi egyértelmű. :)))