depresszió

[Czinege László]

a nappal mérges füstködét
szűri az éj derengő szövetén

a lámpafények karcos udvarukban
sárgán imbolyognak mint van gogh
hamis napraforgói* a recézett levegőben

por ül rá a sötétre és földre nyomja
a benne éledő koldus világosságot

remegve mosdik a fény csatornák csobogóján
felnéz megrázza szikrázó üstökét
apró izzó tűhegyek pattannak szerteszét

utánuk lopódzik csúszkálva az éjjel lehullt
szárnyporán fázósan vacogva borzongva és dadogva
a részeg álmából riadt gyámoltalan gondolat

*Egy olasz művészeti magazin állítása szerint Vincent Van Gogh Napraforgók című festménye, melyet évekkel ezelőtt 25 millió fontért vásárolt meg egy japán vállalat, másolat. Ráadásul nem is közönséges darab, hiszen a másolat készítője nem más, mint a festő közeli barátja, Paul Gauguin.

[Czinege László]

Volt kitől tanulnom... no, nem Gauguin vagy Van Gogh voltak a mestereim, hanem az élet maga és a néhai, már-már elfeledett rossz szokások.
Ezt a darabot megírtam emlékeztetőül azokra az időkre gondolva még akkoriban, amikor nem is volt olyan távoli az ilyetén érzésvilág. Pontosabban: 2008-04-06-án.
Recuppróka :))

[Poroszlay Gabriella]

*Nah, azért, ha másolat is, nem rossz boltot csináltak a japánok, Gauguin sem egy kispályás festőcske :DD

Földim, te sem vagy egy kispályás, :) remekbeszabott festményt varázsoltál ide a szavakkal, érezhető, látható a "hajnali részegség".
Cuppacsi! :)