Disszonancia

[Kováts Péter]

Furcsa. - Hallgasd !a hangokat elfeledtemés nem találok harmóniátdisszonáns rekedt hangok feszítikhangszálaim rekedt húrját.Fülem nem fogad beszárnyaló Verditizomborzoló Paul Mc Cartney-tszobámban 100 decibel dönögSaint Saéns haláltáncát járjabenne ezer csont csörögs mind köszöntésem várja !Kezemben a Dán királyfi gondja morog :„ Mert mily álmok jőnek a halálba,ha leráztuk mind e földi bajt ?”És tényleg !?- álmodunk-e majd ?!-és szobámon átrobog a vonat,és förtelmes kattogás morzsolja szét,József Atilla szép fejét.A fotelban Ady csipkefínoman lebeg„ Őrizem a szemed „s kérdem Tőle : Én kinek ?Hallgasd!A hangokat eltévesztem,csak verem a zongorát !Tanultam énekelni ,hosszú éveken át,meleg fényű dalt dalolni,és ADNI !-HARMÓNIÁT !-mindenkinek !- és kéretlenül is.Most elhangolódott minden,nem hallom a melódiát.Kérlek ! taníts megújra énekelni, ha tudsz !hiszen Te tudod engem, mi hajtmond meg hát,Akkor, - álmodunk-e majd ?!Vagy mutass új verseketés mutass új dallamotmert az összes régicsúnyán megkopott!A vidámból -- kesergő lett,A forte -- pianóvá alkudottés NÉZD! -- a szobám halott !a hamutartóban – Tömegsír –halom csikk hever,mind égett ! remegett !Jut eszembe szegény Radnóti szava :„ Félig szítt cigarettát érzeka számban a csókod íze helyett.”De voltak-e csókok ?voltak-e ölelések ?vagy mind, az én ostobahazudozásom lopottfényében égett ?!és lesznek-e mégs ha lesznek elhihetem-ehogy őszinték.Vagy azt mondd meg nekem :vajon – akkor –álmodunk-e még kedvesem ?vagy mondd el, ha tudodTőlem, - Így !- miért szökik a fény ?az egyedüllét , miért enyém ?mi hibám miatt ? -- van hogySzerettem,és mindent meg is tettemés most itt állok szárnyszegettenés egyedül !S ha most a lelkiismeretvagy az emberségvagy szánalomtollat, papírt tesz eléd,vagy megformálódik agyadbanvalamilyen példabeszéd,Hát.... meg-ne erőltesd magad.Sokat ne írj, ne is mondj nekem.Tanácsid mind-mind ismerem !( elmondtam magamnak én is !)és ismerem kifogásaidat ismellyel megmagyarázod ,MIÉRT NEM !Nos ezt ne tedd velem,csak arra kérlekha számítok valamit mégcsak azt tudasd velem,„ha majd befagy a jég,”Utána. --- álmodunk-e még ??!AjánlásÓ ne hidd! -- versem olvasva—hogy miattad,hogy sajnálatodértkivált azt ne, hogykegyelem szerelmedért !szólt e vers - ó nem !Hiszen csak úgy elmélkedem,s ha gondot okozna,Hát ne törődj velem !

és mindez videón :

[Czinege László]

Nehéz önmarcangolás, mély elmélkedés, szomorú hangulatú sorselemzés ez a versed Péter. Reménykedjünk, hogy ezután vidámabb, derűsebb napok következnek, és ezáltal jóval könnyedebb gondolatok fogalmazódnak meg. Repül még az a szárnyaszegett sasmadár!
Gratulálok nagylélegzetű alkotásodhoz!