Ébredés veled

[Poroszlay Gabriella]

Szárnyára ültetett egy álom
s a valósághatáron letett...

Hajnali harangszó kelteget,
válladon nyugszik fejem
párnám helyett,
ölelő karod puha takaróm,
s csókodra nyílik szemem
- ébredés Veled -
a valóság dajkál ezen
a boldog reggelen.
Pillantásom még nem lel
rést a sűrű félhomályon,
tudatom lebeg az álomhatáron,
érzékel, majd visszahull, s újra
szárnyára ültet az álom...
Elképzelem: akármi áron -
innen s túl minden határon -
egyszer minden reggel
Veled ébredek.

[Poroszlay Gabriella]

Bocsánat, elmaradtam a válaszokkal - rengeteg a dolgom mostanság :(
Ilonka: köszönöm!
Földim: lassan... bizony a dolgok kicsit lassan haladnak a végkifejlet felé, de nemsokára minden reggel :)...
recuppacsi
Barátném: köszönöm/jük - mi is :))
tövis: köszönöm, örülök, hogy tetszett :)
Péter (vagy Pál, vagy Péter Pál :) ) : hálásan köszönöm a jelzőt ! :)

[Péter Erika]

Szeretlek benneteket és ezt a szép verset is!

[Czinege László]

Bizony-bizony:

"Elképzelem: akármi áron -
innen s túl minden határon -
egyszer minden reggel
Veled ébredek."

Lassan három éve már... március idusán.
Nagyon kedves emlékeket ébresztettél ezzel a boldog reggelt idéző verssel.

Gratula + cuppacsi!

[André Ilona-Ibolya]

Szép sorok, éppen az álomhatárról.