Édentől keletre

[Péter Erika]

Bújj mellém,
hogy elmeséljem,
az Éden messze van,
de akkor egy percig
nem volt távol tőlünk…
Gondolj a telt búzaszálra,
mi csiklandozta bőrünk,
lásd a búzamezőt,
ahol ránk dőlt a szél…
ott kalásszá nőttünk,
ahogy hengergőztünk
a föld és a nyár ölén.

[Péter Erika]

Drága Barátném!
Mindig mondtam, hogy kitűnő a memóriád. A kötözködésre nem emlékszem, itt magam kötözködtem
magammal és úgy javítottam magamnak magamat :))))) Örülök, hogy tetszik így.
Kötelességem tudatni veled, hogy ismereteim szerint lány vagy, vagyis utolsó találkozásunkkor (de rég volt!) kifejezetten nőként láttalak- a hangod, a testalkatod, az öltözéked figyelembe véve.
Egyebekről meggyőződni más itt az illatékes (Úr) :)

[Poroszlay Gabriella]

Barátném, ahogy olvasom itt alant, akkor talán nem véletlen, hogy valamelyest ismerős volt nekem már első olvasatra is :)) Mintha rémlene, hogy esetleg tán kötözködtem is volna az eredetinél? Vagy csak akartam :DD Vagy tévedek, vagy vagy...már nem tudom azt se fiú vagyok e vagy lány :(...elborítanak a dolgaim, nem tudok itt lenni lélekben , pedig anélkül verset olvasni...
Nah, nem panaszkodom...a lényeg, hogy tetszik ez itt most, így, ahogy van. Igen, ez te vagy :) Édenen innen és túl. Mindenki vágyja az Édent, és talán olykor - ha csak egy pillanatra is - megtalálja, s az élmény mindig vele marad.
pusszantás :)

[Péter Erika]

Kedves Péter!
Az utolsó négy sor - úgy gondolom, hogy tényleg a legerikásabb !
Köszönöm szépen!

[Péter Erika]

Köszönöm, M. L!
Olyan, mint én, nem?? :)

[Péter Erika]

Drága Krisztin!
Ez egy régi-régi vers,csak icipicit átírtam -de azért jól esik az ölelés. Köszönöm.
Puszillak!

[Czinege László]

Igazán hangulatos, játékos és érzéki vers. Önfeledt szabadságérzetet sugall.
Gratula + nagy cuppacsi!