4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány



Ajándékot kapott egy idősebb nénitől, időnként meglepi vele, köszönetképpen, hiába mondja, semmi szükség erre, mert nem fáradság kicserélni a vércukormérő elemeit. Általában ilyenkor az a válasz, hogy a gyerekeinek küldi, ők biztos szeretik a csokit. Ebben igaza van.
Reménykedik, hogy a szép csomagolású téglalap, bocsánat, de tré csokit rejt. Általában azt szokott. Nem szemrehányás, egyébként is ajándék csokinak ne nézd a márkáját. Végülis akkor mi van? Legalább nem akarja megenni!
Aztán csak kibontja. De jaj! Mit lát? El van veszve! Már rögtön szembetűnik a lila csomagolás, és, hogy epres tejszínes töltelékkel töltve. Háát, kérem ez már kínzás!
Csak ül mellette, bámulja.
- Cöcöcccc, kíváncsi vagyok mikor látott ez epret? Mert nem hiszem, hogy egy ilyen lapos táblába beleférne, ez csak duma! Ráadásul még a tejszín is. Kizárt! Aztán meg jön a lila tehén, meg azok a kicsi erdei állatok, akik hordják a tejet. Minek néznek ezek engem? - mormog félhangosan.
Azért csak meg kellene kóstolni. Csak egy kockát. Gondolatát tett követi. Hmmmmmmmmmmmm, ez az íz, lágyan simogatja az összes ízlelőbimbót ami a nyelvén található.
- De nézzük csak! Hogy néz ez ki? - mered a csokira - Megkezdett sort nem lehet hagyni, inkább megeszem. Marad így is belőle még négy, amin egyenként három kiskocka van. Nem is négy? Ez meg hogy lehet? Már csak hárooom? Hová tűnt a többi? Cirmi te etted meg? - a macsek válasz nélkül telepszik kedvenc foteljába pihenni egy kicsit. Az előbb az udvaron a kutyával versenyt futott, szerencsére nem Morzsa győzött.
- Na, ez pont jó, igazságosan el lehet osztani, kettő a gyerekeké, az utsó meg az apjuké - elégedett mosollyal arcán nekifog a házimunkának.
Sokáig bírja.. közben elmosogat, bepakol a mosógépbe egy adag ruhát, sőt még a főzést is elkezdi.
Közben a csoki meg vár az asztalon. Szépen, csendben, kissé olvadozva a nagy meleg miatt. Szerencsére gondos háziasszony létére figyel minden részletre, éppen a hűtőszekrényhez indul, amikor eszébe jut egy dallam: " Nem lehet megunni, soha, soha nem lehet megunni." A régi reklámdal vidáman ott bukfencezik körülötte. Vele örül ő is, mert a csoki hormonokat szabadít fel, ami boldogságot okoz. Nézte is azt az adást múltkor a TV- ben, tudósok bizonyították be, nekik el lehet hinni. Miért mondanák ha nem úgy van? Boldognak lenni meg csudajó dolog! Ha ezért csokit kell enni, az csak külön ajándék!
S mert a rendszer közben felbomlott, már nem jut a családnak tisztességgel egy egész sor csoki, így inkább feláldozza magát, már a szájában van a selymes, harmónikusan lágy ízű finomság, aminek minden egyes darabkáját élvezettel fogyasztja.
A gyerekek az anyósnál úgyis sütit esznek, a férjnek meg ha a lyukas fogába belemenne, az nagyon tudna fájni, megint csak szenvedne, mint múltkor is, hétvégén meg lehetetlenség fogorvosi ügyeletet találni.

Ui: A fenti történet természetesen kitalált. Ha bárki, bármilyen hasonlóságot látna a saját, vagy környezete valós életével kapcsolatában, az pusztán a véletlen műve.

Megtekintések: 17

Írjon hozzászólást

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a 4 Dimenzió Online –nak.

Csatlakozzon a 4 DIMENZIÓ ONLINE-hoz!


ALKOTÓ
Hozzászólások - Joó Andrea által a Október 25, 2009-on 11:13am-or
Gyula, Gabi, Judit köszönöm:)))) Gabi javítottam, köszi:))))

SZERKESZTŐ
Hozzászólások - Poroszlay Gabriella - gabiga által a Október 24, 2009-on 10:34pm-or
:))...édes...szeretem a csokit, épp eszegetek itt közben egy kicsit, meg még egy kicsit, meg...hoppá... elfogyott !:)
(két apróság: fáradtság helyett fáradság, és érzőbimbók helyett ízlelőbimbók)

Születésnapok

Nincs ma születésnapja senkinek

LINKAJÁNLÓ

Textil Galéria
Linképítő

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2020   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek