ALKOTÓ

Egy megsebzett ház elégiája

Csak a szél egyensúlyozromokba bomlott testemen,s a sötét üres ölébenmeghúzza magát a csend.Régi lábnyomok hidegperemén surran az emlék,s a múltba tárt ablakokonmegfáradt fény kereng.Csapdát állít a komód,vak sparhelt les a szögleten,s a visszhangot nyelt zongoránanyám kísért odabent.Merre bujkál az idő?Kényszerszünet a napokon.Elnémult bennem a kérdés,a magány oly eleven.Szakadt fészek a torony,hallgatás ritmusa ketyeg,s én, a megvénült gyermekarc,régi mosolyom keresem.
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    Kedves Krisztina, a mosoly még megvan, mert annak azért meg kell maradnia, itt küldöm most Neked sok szeretettel.Márta
  • ALKOTÓ
    Kedves László,

    köszönöm nagyon részletes elemzésedet, az igazságot tartalmazza. Nekem ez a ház, gyermekkorom legszebb napjait rejtegeti, most egyre inkább tönkre megy, mert akire ráhagytam, nem törődik vele, s már csak lassan a romok maradnak, meg a fájdalom, ami az elmúlás megjelenítője.
    köszönöm gratulációdat. Márta
  • ALAPÍTÓ
    Igen, néha nem érti az ember, miként történhetett meg vele, hogy már nem ugyanaz a megszokott, valamikori arc néz vissza a tükörből. Pedig mintha semmi nem romlott volna el belül; a gondolatok fiatalosan csaponganak, a humor és a jókedv még készségesen rendelkezésre áll, csak a mozdulatok frissessége nem az igazi. Nehezebben moccan a nyak, a váll és a csípő. Nehezebben jön fel a cipő, és amikor elfárad az ember, nem elég , ha leül - jobb, ha le is fekszik.
    Érzékletesen mutatod be az ún. átmeneti kor nehéz dilemmáit, amikor még nem öreg az ember, viszont már nem is fiatal. Talán ilyenkor a legnehezebb, mivel még valahogy nem nyugodott bele a változásba.
    Jellegzetesen emlékezel lelki szemlélődésedben, igazán elégikusan törnek fel érzéseid.
    A versszakok végeinek távoli összecsengése is mintha csak az elnyúló, távolodó időt, és az egykor volt csengő-bongó fiatalságot idézné.
    Gratulálok a versedhez!
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum