4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál

 

                            1.

          Minek tovább, ha nincs miért?
          Ajkam fölrepedt és csorba
          a bögre — elgondolom,
          a hangya mint örül, ha
          az asztalról morzsa hull
          a földre.

          Kérgét eldobja, vedlik
          a platán — hozzám jobban oda-
          nőtt a kéreg, a páncéling,
          az önként felöltött, úgy
          szorít, hogy levetni
          már félek.

                            2.

          Azt képzelem, pók vagyok,
          hálómba fogok fényes
          bogarat, de földönfutó
          bogárként végül is
          menekülök, s a háló
          rám akad.

          Nem fut a mozdony, nem vet
          parazsat, nem fog lángot
          a kalász, csillag sem 
          világlik az égen — ne 
          keress ott, ahol tudhatod,
          nem találsz.

                            3.

          Árad a sötét, ellep. Egy
          szál sugárban silbakol
          a fény. Bátorítaná magát,
          hiába: hűlt helye marad csak 
          őrhelyén.

          Sűrűsödik az éjszaka,
          gomolyló párává
          összeáll. Észrevétlenül
          bekerít, de még nem támad:
          jelre vár.

                            4.

          Fűszálak szuronyán menetel
          a csönd, tudom, hiába
          várom a zenét. Szelíden,
          némán gyászol a tücsök,
          és elföldeli törött
          hangszerét.

          Már megértem: ez a rend,
          nem rémülök, húr hogyha
          pattan, érzem, ahogyan
          gyengülök, sebemből
          szivárog, elfolyik
          a dallam.

                            5.

          Fejszémnek csak a nyele
          veszett, akad még vad és
          tág vadászmező. Mégis
          vesztett harc ez is,
          vesztett és késhegy-
          re menő.

          Bosszút érte! — tétován
          pördült (ó szemérem!), 
          s lehullt a levél. Halott.
          Virágok élén most feni
          kését a gyilkos, aki
          én vagyok.

Megtekintések: 95

Írjon hozzászólást

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a 4 Dimenzió Online –nak.

Csatlakozzon a 4 DIMENZIÓ ONLINE-hoz!


ALKOTÓ
Hozzászólások - Bátai Tibor által a Február 16, 2013-on 8:10pm-or

Kedves László, nagyon köszönöm soraidat; a kiemelést külön is! :-)


ALAPÍTÓ
Hozzászólások - Czinege László (tokio170) által a Február 16, 2013-on 6:30pm-or

Színleg ködös, álomszerű, pszichedelikus látomásokat felvonultató darab ez a versed, ám többször megrágva mégis tudatos, világos, igazán jelentős gondolatsorokra lelünk.
Gratula + ötös pacsi!


ALKOTÓ
Hozzászólások - Bátai Tibor által a Február 14, 2013-on 12:16pm-or

Nagyon köszönöm jelzésedet, kedves Éva!


ALKOTÓ
Hozzászólások - Kertész Éva által a Február 14, 2013-on 12:01pm-or

Már megértem: ez a rend,

nem rémülök, húr hogyha

pattan, érzem, ahogyan 

gyengülök, sebemből

szivárog, elfolyik

a dallam.

2. 13. Gyönyörű lenne, ha nem lennék tőle szomorú. Verseid egyre szebbek!

Születésnapok

Nincs ma születésnapja senkinek

LINKAJÁNLÓ

Interaktív irodalmi portál és műhely Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2020   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek