életút

[Czinege László]

első lépésekhez
biztatást keresve
inogva érkezni
karoló kezekbe

ifjú évek gyötrő
vizsgáit feledve
reményekkel vágyni
biztos munkahelyre

látni pár ostobát
érezni a semmit
befogni a szájat
nem szólni meg senkit

beállni a sorba
felvenni a szlenget
tartani a markot
nem bolygatni trendet

társaságba járni
barátságot óvni
fülekbe suttogva
hazugságot gyónni

szerelmet színlelve
asszonyt tapogatni
támolygó reggelen
valót latolgatni

télen csak ablakból
szemlélni a csendet
hullongó hópelyhek
sora közt a rendet 

nyáron erőn fölül
vágyni a csodára
hitelből vásárolt
két hét Adriára
…
sorsunk adósságát
fiainkra hagyjuk
tartozás tarisznyánk
nyakukba akasztjuk

megpihenünk végül
siettünk szaporán
életet szenvedtünk
elfáradtunk korán

szikkadt ajkainkra
mámort márt az este
s harmatcsepp titkokat
csurgat a szemünkbe



Pestszentlőrinc, 2009-02-16

[Czinege László]

Ilona, a darab vége a mindenkinek kijáró eufemizált leütést hordozza. Legalább ez az egy dolog legyen tűrhető az életben. A titkok pedig - talán akkor - egy pillanatra megfejtődnek.
A munkahelyre és keresetre között az a differencia, hogy a kereset lehet vállalkozásból is, de az nem mindig biztos...
A másik gond a cserével, hogy utána úgy folytatódik ez a sutka,:

látni pár ostobát
érezni a semmit
befogni a szájat
nem szólni meg senkit

No, ezt meg a munkahellyel hozom kapcsolatba, abból vezetem le...
Az egészet pedig egy mondatban úgy foglalhatnám össze, ha ez nem - főleg - irodalmi oldal lenne:

A valósággal az a probléma, hogy nincs hozzá háttérzene. :DD

[André Ilona-Ibolya]

De a végét mintha megédesítenét, feloldozod ezt az üres életfutást, pedig ott kellene kipukkanjon a semmi, hogy felrázó, lázító hatása legyen.
(biztos munkahelyre - biztos keresetre ? nem jobb így?)

[Czinege László]

Persze, hogy lázadást szít a darabom, valahol provokálok vele mindenkit. Ezért is írtam...
Köszönöm a figyelmed!