Elfáradt fájdalom

[Ádász Ágnes]

A lelkiismeret majd bekopog,
De ajtót nem nyitok,
Mert elfáradt bennem a fájdalom.
S mint fáradt folyó, hordaléka kevés,
Homokvárat nem épít belőle, szegény. 

[Márkus Míra]

Kedves Ágnes!
A verset nem lehet csupán érzésből összerakni, annak mestermunkává kell érni, jó ideig muszáj csiszolgatni a sorokat. Nem véletlenül mondta pl. Horatius:  "…De ha egyszer mégis akarnál írni,/
szavald el elébb … /…Teljék le kilenc év, / addig tedd el jól, mert hátha javítani kéne."

Felgyorsult világunkban nincs már ennyi időnk persze, mindent szinte azonnal szeretnénk. Én mégis azt javaslom: nézd át értelmezhetőségi, nyelvtani és esztétikai szempontból ezt a rövidke verset, és ahol kell javítsd!
Úgy hiszem, ez egy olyan, teljesíthető kívánság, ami egyáltalán nem megerőltető. :)

[Ádász Ágnes]

Nem megfelelő érv a fájdalom enyhüléséről, az igaz, de enyhíteni lehet vele a kínt. Igazság szerint én ezt így érzem teljesnek, és ha még szeretném is folytatni, nem igazán tudnám, mert abban az időszakban mikor írtam, pont így éreztem magam. A szegény, maga az ember, aki üresnek érzi magát. Az élet maga a folyó, ami megy előre a vég felé.  Az ember meg tud fáradni és érezheti úgy,hogy üres,hogy kevés benne minden, mint folyóban a hordalék. S hiába szeretnénk építeni és tovább lépni, megragadtunk és nem megy az építés. Szegények leszünk lelkileg. 

[Márkus Míra]

A lelkiismeret elutasítására nem megfelelő érv a fájdalom enyhülése.
Az utolsó két sort bővebben kellene kifejtened, így nem tudjuk meg soha, ki az a "szegény", és az az érzésünk támad, csak a rím kedvéért tetted a sor végére.