ALKOTÓ

Elhagyottan

Gyakran álmodtam szépeket,
de ködben elúszó fényre-ébredések
fakasztottak mindig újra keserű,
csalódottság-szürke könnyeket.
Kértem kegyelmet százezerszer
sírva, esdekelve, de vádló
miértjeimre nincs válasz
azóta sem.
Mégis, néha még
kapaszkodom semmibe hajló
álmaimba, és fojtott indulattal
kérdezem: miért hagyott
remények nélkül a hatalmasnak,
jóságosnak hitt Isten?

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALAPÍTÓ

    Vallomásodból árad a tehetetlenség és a frusztráltság érzése. A vers jó, az atmoszféra azonban határozatlan és szinte bénító.

    Legtöbbször nem az Istenben kell keresnünk a problémánk okát, hanem saját elképzeléseinkben. Mint ahogy félelmeinket is magunk generáljuk, úgy reménytelenségünk érzetét is mi képezzük le. Pozitív hozzáállással, áradó lelkesedéssel még az álmok is valóra válhatnak. Erős akarattal és kitartással szinte mindent megvalósíthat az ember. Jómagam pl. egy akváriumot szerettem volna gyerekkoromban, és csodák csodája... már a másodikat nyüvöm. :D

    "A reménytelenséghez csak a tényleges életfogytiglanra ítélt fegyencnek van joga."  (tokio)

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum