Koldultam álmot, mindhiába.
Tekintetekben űrt hagyva hátra
sóváran kerestem kijáratot, vagy
szakadék szélén táncoltam vakon.
(még ott is mindenki ott hagyott)
Nem értem el a hegytetőt sem,
keselyűk szálltak, fölébem gyűltek.
Dögre éhesen mind kivárt.
Csontjaimban éreztem a halált.
(de végül mindegyik ott hagyott)
Én szálltam volna. Mindegy hova,
csak az ég ne lenne oly mostoha.
Egy szikrát hagyna élni bennem,
tüzet gyújtani a fellegekben!
(de köröttem minden megfagyott )
Csillagfüzér se fojtson tovább,
mint fejfa alatt a sok sírvirág
gyilkolja egymást szüntelen.
Olyan semmire való küzdelem.
(nem is maradt egy csillag sem)
A sírkövemen, csak ennyi állna:
nem géniusz szállt másvilágra,
de ő volt a hangyányi kis sziget,
hol kedvedért is díszlett a liget.
(mégse maradt vele senki sem)
Hozzászólások
Köszönöm, kedves krisztin-noa!
ölellek.
:) rontod az üzletüket...kedves László.
De megpróbálok -, ha nem is szárnyra kelni - de lépni ..balról..jobbra..egy nagyot..hátha felednek egy kis ideig még az angyalok.
Köszönöm figyelmedet és kedves biztatásod.
Lépni muszáj akkor is,
ha már mindenki otthagyott,
még ha nem is óriásit,
de legalább egy nagyot.
Próbáld meg, hátha közben táncra perdülsz és azonmód szárnyra kelsz!
A sírköveseknek pedig csak hadd kopjon fel az álluk keselyű-várakozásukban. :)