4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány


Csattan az ajtó mögöttem. Megváltva
lódulok ki a sötét éjszakába.
Ennyi volt. Vége. Mára már elég!
Dolgoztam híven zümmögve, mint a gép
reggel nyolctól, és már éjfélre felé jár.
Kiégett vagyok, fáradt és sóvár.

Mint csahos kutya üdvözöl a szél.
Mellém szegődik, hogy haza kísér,
de pár lépés után elunja magát,
s a bokrok alatt keres éji tanyát.
A néma fák, és körben a hegyek,
görbe hátukon tartják az eget.

S hogy mégse legyek egészen egyedül,
az árnyékom utánam penderül.
Lomhán követ, néha elém szalad,
ha egy-egy lámpaoszlop elhalad
mellettünk, mintegy ólomlábon járva,
s bambán bámul bele az éjszakába.

A város üres. Az utcák, a terek,
a tömbházak itthagyott díszletek
egy réges-rég felhagyott forgatásról,
ami talán nem rólam szólt, csak másról.
S mint pókhálók az elhagyott szobát
fonják be a fények az éjszakát.


Az égen pár halvány csillag remeg.
A fáradtságtól meg-megrévedek,
mint részeg: csosszan, botlik a lábam,
míg baktatok a sötét éjszakában.
Az öreg Hold is cinkosan tekint rám,
ha meggyújtom utolsó cigarettám.

Megtekintések: 27

Írjon hozzászólást

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a 4 Dimenzió Online –nak.

Csatlakozzon a 4 DIMENZIÓ ONLINE-hoz!


ALAPÍTÓ
Hozzászólások - Czinege László (tokio170) által a Szeptember 8, 2010-on 12:07am-or
Versed hangulata és néhány fordulata nekem annyira felidézi egy régebbi darabomat, hogy ide is másolom:

A nappal helyére nyújtózik az éj
sűrű takarója az ablakig elér.
Lenn az utcán még virraszt, a vadon
Betondzsungelében a társadalom.

Készülök dolgozni, az ajtóban megállok,
néhány pillanatig bizony visszavágyok.
Integet a család, vár rám a munka,
éjszaka kezdek, - szinte nem is furcsa.

Kívül a házon köszönt a sötét,
ismerősként nyújtja felém nagy kezét.
Leheletén érzem, búcsúzik a nyár -
bőröm borzongatva, hűvös szellő jár.

Az aszfaltrengetegben sűrű még az élet,
tombol a forgalom, villognak a fények.
Besorolok lassan, beszippant az örvény:
éjszakai műszak, éjjeli törvény.

Persze én - épp ellenkezőleg - munkába indulok... Az is a vers címe: Éjszakai műszak.

Remek életképet festettél egy későre járó estédről, benne szűkebb környezetedről is nagyszerű mozaikokat találunk:

"A néma fák, és körben a hegyek,
görbe hátukon tartják az eget."

"A város üres. Az utcák, a terek,
a tömbházak itthagyott díszletek..."

"S mint pókhálók az elhagyott szobát
fonják be a fények az éjszakát."


Igazán átérezhető, átélhető, vizuális verset hoztál. Gratulálok.

Születésnapok

Nincs ma születésnapja senkinek

LINKAJÁNLÓ

Textil Galéria
Linképítő

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2020   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek