Feloldozás - májusi éjszaka

[Zsefy Zsanett]

Feloldozás....akkor ráncba robbant a fájdalomölelte csonkig égett gyertya-ágyhiányod dermedt viasz paplanánmagába észrevétlenül bezártmég pisszenést sem tűrt az estemagára hagyta csorba létemetaz évtizedbe burkolt csendetvénülő kezem végre elengedte...májusi éjszakaAz alkonyi fények húrjaina hársillat bársonyosan rezdült,s a bódult szél - hárfáján -itt-ott fájón belecsendült.Szikrázó csillagoktólpezsgett a végtelen ég.Pajzán esőcseppek ritmustdoboltak a part fövenyén.Az éj karjábamenekült a táj,a frissítő zápor ahogy jött,már odébb is állt.A hold vágyakozvanézett le a földre,a mámorító illat ködébenezüstjét félve mérte.Elmosódott kontúrokoldódtak a légben,földszagú zizzenésekrebbentek szét a sötétben.Kosarába gyűjtötte az éjszakaa millió pillanatot,hogy megédesíthesse velea még rejtőző holnapot,s míg az alkonyi fények húrjaina hársillat tovaúszott,az éjszaka a csend takarója aláóvatosan bekúszott.

[Zsefy Zsanett]

Köszönöm,hogy itt is olvasod verseim,, kedves Radmila!
Ölel:Zsanett

[Marković Radmila]

Drága Zsanett,
a magány dala ez a vers, természeti képekkel ékesítve.
lenyűgöző.
Szeretettel gratulálok:Mila