Szabó Krisztina
Harlem és a Mennydörgés
Van valami, amit csak a szerzetesrendi iskola tud nyújtani a diáknak, az az …, hogy a szerelem ráér.
Az egyház tagjai a keresztény élet teljességére és a szeretet gyakorlására gondolnak, amikor a hivatásukról kérdezik Őket. Vallják, hogy amennyiben a nemiség, a tulajdon és a személyes döntés a személyiség növekedésének alapját képezik, akkor az engedelmesség, tisztaság és a szegénység éppen azt a növekedést veszélyezteti, mely az imában és szolgálatban töltött élet alapja.
Amiről nem hallasz, az nincs. Gondoltam gyermeki eszemmel és nem is gondolkoztam olyan dolgokon, hogy például meg kellene értenem lány és fiú közötti különbségek rejtelmeit. Szeretet a családom és a barátaim iránt alakult ki, melyet sokszor az érdek érzete vezérelt.
Ám az iskola szünidejében az ösztöneim útra keltek. Patakparton épített bunkerünk volt a csodák a palotája. Barátaimmal állandóan együtt lógtunk itt. A társaság alakult, jöttek haverok haverjai és meséltek arról, amit mi addig az iskolában nem is hallottunk. Csajok, mint másképp működő személyek, csajok, kiknek sexuális kisugárzásai kezdtek ránk hatni, az alkohol mely mámorba dönt és az okosságok, hogy hogyan csináld Te magad a világ hét csodáját. A sötétedésbe, alkonyatba nyúló bunkeres élmények a gyermekkori srácok közül néhánnyal kialakult mély barátság, maradt meg az évek múlásával.
Sok problémát okoztam Apámnak a neki nem tetsző barátaimmal, és hogy nem az általa jóvágású haverokkal barátkozom, hanem a kicsit sorból kilógó srácokkal. Értékrendszerébe ez nyomott a latba. A jócsaládból származó, jótanuló gyerekek. Persze el kell mondanom, hogy nem azért szerette az ilyen típust, mert megvoltak a megfelelő tapasztalatai, á dehogy, soha nem ismert ilyeneket, de a másik részét a hárlemi vagányokat igen. Tudta Ő is, hogy mit lehet itt tanulni és hiába szó és szép beszéd, csak a tapasztalatom fog rávezetni arra, hogy az addig otthonról kapott erkölcsi normába ez a „hárlemi” élet nem belevaló.
Igazából a probléma gyökere valahol ott lehetett, hogy nagyon különbözünk, és mégis ugyanolyanok vagyunk.
Apámnak az volt a parancsa, hogy én többre vigyem. El is végeztem egy autószerelői iskolát. Nagyon is élveztem. Örömmel töltött el, hogy egy embernek a napját tehettem azzal jobbá, hogy a szükségletéhez szükséges eszközt megjavítottam. Hétfőn is ezt teszem, télen is ez történik, egy másik kormány alatt is ez a tettem és ez engem elragadott.
Kedves Mester! Mester! Hány éves egy mester? 100. Igaz, hogy a legjobb dobásaim azok mind az utolsó 10-15 évben születtek, ennek egyik oka: én ekkora értem be.
Van ilyen! Szeretném, de nem tagadhatom el, hogy ennek hangja is volt. Én az első szerelmes éjszakámon másodpercek alatt szűntem meg férfi lenni, kuporogtam azon a keskeny gyerekágyon. Apámra gondoltam. … És akkor a lány elmosolyodott és azt mondta: Édesem, ne gondolj a papára!
Most gondolj rám! – mondta a nagy Ő.
Nem volt idősebb és nem volt sexuális téren tapasztaltabb, csak érettebb nálam. Hiába szerettem volna egy lépéssel előrébb járni és vagány hárlemi srác lenni, sajnos nem mindig ment, mert a korban egyidős pároknál a lányok mindig többet tudnak. Na, azóta rájöttem, hogy a kor nem számít, mindig a Nő irányít.
Egy kedves, de még mindig éretlen testi közeledésem után, türelmetlensége mennydörgésben tört ki. Kidobta a nála lévő dolgaimat az erkélyről, a borotvahabom, a fogkrémem mind moslékként úszott Algír felé. Természetesen mindent csináltam, úgy ahogy kell. Nem hagyhattam, hogy így legyen, legalább a büszkeségem, - mely életem e szakaszáig fontos volt -, kapjam vissza. Igen, elmentünk egy hétvégére a család balatonfüredi nyaralójába. Amikor hazajöttünk, Apám, mint férfi érdeklődött. Mondtam, sokat emlegettünk, felejthetetlen perceket szereztél, köszönöm. Ez egy páratlan hatású eszköz, míg él és használja az ember addig biztos nem lesz gyereke.
Kapcsolatunk hamarosan véget ért a lánnyal, de a férfiúi büszkeségem nálam maradt és az apai biztonságtechnikával megáldva, már kőkemény FÉRFI-ként gondolván magam, kerestem a lehetőségeket.
Apám ennek tudatában a következő évekre megbékélt azon ténnyel, hogy a csajozós korszak nálam is elkezdődött.
Azt hallott Tőlem, amit hallani akart, így a nagyon jó apa-fia kapcsolat kezdett kialakulni és a büszke kép fiáról, melyet emlegethetett haveroknak, hogy de már pedig az Ő gyereke!
Nem is volt velem igazából semmi, semmi különös…. utólag semmiképpen nem mondanám, hogy furcsa volt az a pár év, amíg én erre a színpadra eljutottam.
Most azt mondom, hogy ez volt a természetes és igen, mindenki legyen túl a fiatalság időszakában a nagyobb bonyodalmakon, és amikor a családalapítás gondolata lengi át, akkor azt már nem hesegeti el azzal a gondolattal, hogy áááá dehogy, hisz még annyi mindet nem próbáltam.
Igaz a hármas sexet is kipróbáltam, de csak egyszer, mert rájöttem, hogy túl önző vagyok és az, ami az enyém, azt másnak nem adom. Tudom, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikben nem volt részem, de ezek ma sem izgatnak. Igaz, hogy mostanra értem meg arra, hogy ami a vágyam és törekvésem, azt kimerjem fejezni és tegyek érte. Mert én felelek a sorsomért….
Pedig én vártam azt a percet, hogy Ti bekopogtok az ajtómon és azt mondjátok, hogy kedves Uram, magának erre és erre szüksége van. Próbálja ki! Mint egy jó ügynök. Meggyőz, hogy a javasolt tett, cselekedet nekem nagyon jó lesz a jövőre nézve minden mellékhatás nélkül.
Rájöttem… Na, jó persze először nem ez az eszmei felismerés volt az, ami idehúzott, ez már egy következő lépcsőfok, az első már megint a csajok körüli ténfergésem. Vártam… kivártam… kopog vagy nem kopog.. Ha nem hát nem… én türelmes vagyok.. csináltam mást.. hisz a nagy szerelem után mit tehet az ember, új nagy szerelem majd kopog, melyre várok.. de a pénz szükséges, hisz csak a jópasik a jócsaládból származó emberek szimpatikusak. Akkor is, ha nem is láttunk még ilyet, de ezt hallottuk. Gondoltam ez jön be, ám legyen.
A pénz előteremtésében az eszemet forgatva sikerült egy vállalkozás központi szereplőjévé előlépnem. Pénzem az alakult, lakás is lett a fejem felett én is közben cseperedtem. És még mindig vártam a szerelmet. A nagy várakozásban kerestem egy másik örömet, ez volt az étel. Jóba lettünk. Amikor csak akartuk ott voltunk egymásnak és mindketten számíthattunk egymásra.
Gondoltam, ez így nem mehet tovább. Kezdtünk már hányingert kapni a másik folyamatos jelenlététől és ezért nagyon hamar ki kellett találnom valami pótcselekvést, ami megint meghozhatja a mennydörgést, amit, azóta is keresek. Mert rájöttem, hogy az első lány temperamentumos vérmérsékletű életvitelét hiányolom az életemből.
A kopogás lehetősége továbbra is álmaim netovábbja, de gondoltam rásegítek. Ismerkedési szöveggel elindultam a nagyvilágba… persze több helyen többféleképpen. Vártam… Vártam van e hozzám emocionális visszavezetés a másik nemtől. Egy félhomályos kép, egy jó szöveg, meghozta hatását.
A csajok válaszoltak… Én szűrtem..
Kiválasztottam Gizit, kit első benyomásra egy egyszerű Gizinél többre nem tartottam, de aztán mikor szóba elegyedtünk, rájöttem, hogy Gizi, inkább Makrancos Kata vagy Beatrice a sok hűhó semmiért c. darabból.
Ha Beatrice, akkor körülbelül így adja vissza Gizi lélektani jelenlétét a jelenben:
BEATRICE Csodálom, hogy még most is jár a szád, signor Benedetto, mikor senki sem figyel rád.
BENEDETTO Ni csak, a megtestesült utálat - szoknyában! Hát kegyed még él?
BEATRICE Elhunyhat-e az utálat, mikor olyan tápot kap, mint signor Benedetto? Hisz maga az imádat is utálatba fordul át uraságod bűvkörében!
BENEDETTO Úgy látszik, az imádat köpönyegforgató. De annyi bizonyos, hogy - kegyedet kivéve - minden hölgy szeret. Kívánnám, bár volna a mellemben kő szív helyett hő szív - mert, szavamra, engem egy se érdekel.
BEATRICE Jó szerencse ez a nőkre, mert különben folyton nyaggatná őket egy veszett nőbolond. Hála Istennek - és hideg véremnek -, ebben történetesen megegyezünk. Ha varjút ugat meg a kutyám, azt is szívesebben hallgatom, mint azt, ha férfi szerelmet vall
Ez a jelen, most itt tartunk… Egy egyéniség… Bírom a csajt. Mit hoz a holnap?… nem fontos , a MA PILLANAT az van..
Az, hogy itt vagyok és elmondhatom, hogy merem az életet élni és tevékenyen részt venni benne. Megtaláltam-e a mennydörgést az életemben? Igen, sőt már többször is rám szakadt és zúdult rám villámcsapásként. Erre vágytam! Nincsenek egyforma napok, nincsenek szünetek, minden megélt élethelyzet, külön pillanatképet érdemel.
Remélem egyszer a csajommal a második hazámban, Spanyolországban egy romantikus (számára nyálas) éjszakán elmondhatom a következőt:
Gyere Kicsim, táncoljuk át az éjszakát és légy szíves szeress igaziból!
És hogy nekem is jó legyen, jöttek a drogdílerek, öklömet kitárva lecsaptam az összes spanyol macsót és a csaj elalélt a férfiúi erőmtől…
éltek míg hal volt a vízben.
utóirat:
Kérditek, hogy Ő a végállomás? Nem mernék ilyen nagy döntésekbe belemenni és olyan élethelyzetben, amibe a világ sodor minket, nem is biztos, hogy most ez a legfontosabb. Ha csak holnapig tart, ha életünk végéig, egy a fontos, hogy Jó legyen!
Megtanultam Gizitől két fontos kérdést,amit nem árt, ha továbbadok.
1., Kérdezd meg néha a melletted álló, levő, tartózkodó embert, hogy „Jól vagy?”. – komolyan érdeklődve –
2., Kérdezd meg néha magadtól: „Boldog vagy?”
Hozzászólások
"Vallják, hogy amennyiben a nemiség, a tulajdon és a személyes döntés a személyiség növekedésének alapját képezik, akkor az engedelmesség, tisztaság és a szegénység éppen azt a növekedést veszélyezteti, mely az imában és szolgálatban töltött élet alapja."
Ez a gondolatsor valahogy nekem a régi sutkát juttatja eszembe:
Az öreg bölcset megkérdezik a tanítványok, hogy honnan jöttünk, hová tartunk, mi végre élünk itt a Földön, mi az élet értelme. Az öreg bölcs azt mondja: a lét alapvető kérdéseire még ő sem tud válaszolni, kéri tehát: falazzák be egy üregbe pontosan tíz esztendőre. Tegyenek mellé megfelelő mennyiségű ételt, italt, ő pedig meditál, töpreng, és amikor majd letelik a tíz év, megmondja a válaszokat. Így is történik. A nagy napon aztán összesereglenek a tanítványok, kiszabadítják a mestert, aki előtámolyog vakon, hosszú, penészes szakállal, és annyit mond: az élet olyan, mint egy mély, mély, mély kút. A tanítványok értetlenül állnak egy darabig, aztán egyikük megkérdezi: de hát miért olyan az élet, mint egy mély, mély, mély kút? Mire a mester: jó, hát akkor nem olyan. :)
Igazán különös, ahogy a fiú szerepébe bújsz. Néhol azonban úgy érzem, lány fejjel gondolkodsz és túlvariálod. Egy macsó nem taglalná ennyire filozofikusan a témát, viszont kalandosabb lenne, úgy ahogy a bunkeres történetmeséléssel elindult.
Gratula + pacsi!