„Az ünnepélyes csend, mely a szívre száll, midőn e völgybe belépünk, érzelmekre tanít minket, melyeket nem érzénk soha.” (Jókai Mór)
Székelyföld talán legszebb részén, az Olt bal partján, ősi balladák vidékén utazunk. Ezen a csodálatos tájon két óra nagyon hamar eltelik. A hangulatunk vidám, tréfás történetekben sincs hiány. Csapatunk már egyre összeforrottabb. Ha valaki feldob egy tréfát, történetet, mindig akad, aki leüti, illetve übereli azt. Ahogy haladunk Délkelet-Európa egyetlen vulkáni krátertava felé, néha-néha ismerős csörgések, zizegések hangjai sejtetik, hogy néhány utastársunk megéhezett. Vannak, akik innivaló után kutatnak. Nem keresgélnek sokáig, a kezek már biztosra mennek, hamar megtalálják a sörös dobozokat, vagy netán a pálinkás üveget. A harapnivalók előtt jólesik fokozni kicsit az étvágyunkat. Előkerülnek a hazai finomságok. Enyhén csípős, élénkvörös színű, jó házi kolbász, sajtos, tejfölös pogácsák, finomabbnál finomabb házi sütemények. A harapnivalók és innivalók kézről-kézre járnak. A mások által készített étel mindig finomabb.
A falatozás, iddogálás, mókázás alatt szinte észre sem vesszük, hogy már lassan megérkezünk arra a helyre, ami „keresztény államiságunk kezdete óta búcsújáró hely volt.” „A Csomád környéke a pogány kor táltosainak, tündéreinek volt hazája, később a kereszténnyé szorított székelység egyik csodatevő helyévé is vált, ahova mindig áhítattal közeledik a keresztény magyarság.” - olvasom a „Székelyföld ezer pillanata” című kiadványban.
Lassan bekanyarodunk a fenyvesekkel és lejjebb a már színesedő lombhullató fákkal körülvett Szent Anna-tó birodalmába. Mesevilág tárul elénk, egy természet alkotta meghitt nyugalomvölgybe érkezünk. Körös-körül varázslatos és misztikus csend ölel. Áhítattal és alázattal lépkedünk a tó felé. Belélegezzük a hely tiszta levegőjét, csodáljuk a táj minden rezdülését. Utoljára tizenkét évvel ezelőtt jártam itt. Most sokkal szebbnek tűnik. Akkor a tó körül sátoroztak, a szabadban főztek, a tóban fürödtek az emberek. Mára ez már nem megengedett. A természetvédelem táblája jelzi a tűzrakás, sátorozás, szemetelés, és sok-sok más természetet rongáló tevékenység tilalmát. Úgy tűnik, ha az emberek ezt betartják, a természet előbb-utóbb meghálálja. Tizenkét év elteltével, szemmel láthatóan itt minden újjászületett, megszépült. A délutáni napsugár fényhatásai megkoronázzák az élményt. Lenyűgöző. Háborítatlan nyugalomban él itt a tó és az őt körbeölelő növényzet. A gyöngyöző tiszta víztükör magával ragad, csalogat a tóhoz bennünket. Ahogy közeledünk, túravezetőnk tréfásan ad útbaigazítást:
- szeretnélek tájékoztatni benneteket, hogy aki a tóban megmosdik, megtisztul bűneitől. Kisebbektől, nagyobbaktól is. Külön felhívom a hölgyek figyelmét, hogy tetőtől talpig meg kell mosdani. A férfiaknak elég, ha csak a szemüket mooosssák meg – neveti el Robi a mondat végét. Persze, hiszen ez az állítás szerintünk fordítva igaz. Mégis a tónál meglepő, hogy mi nők mosdunk többségben. Úgy látszik, a férfiaknak még a szemüket sem kell megmosni.
- Ilyen szent életű utastársaink vannak? - Nem is gondoltuk volna – mondjuk szinte egyszerre Mónival és Edittel. Mindenesetre mi megfogadjuk túravezetőnk tanácsát, jól megmossuk arcunkat.
- Én negyvenszer mosom meg - kiált fel mosolyogva Móni. Aki hallja, nem tudja megállni nevetés nélkül.
- Mónikám a szádat is jól mosd meg, azzal „bűnöztél” talán a legtöbbet – kiált vissza Kató. Valóban így tesz Mónika. Villámgyorsan mossa az arcát – miközben hangosan számolja arcmosásai számát – harmincegy, harminckettő, harminchárom…. Mi a közelében már majd meghalunk a nevetéstől.
- Három évre előre is lemostam a még meg sem történt bűneimet- jön el Mónika elégedetten a tó partjától.
A tóban nincs semmilyen. élővilág. Valószínű a környező hegycsúcsokról lemosódó csapadékvíz nem kedvez a vízi életnek. A tavat nem táplálja semmilyen más élővíz. A víz szintje ma átlagosan négy méter, nem így volt ez régebben:
"Leirhatatlanul pompás az a látvány,mintha csak egy régen kialudt tûzhányó hegy óriási krátere tátongna elõttünk. Alattunk a lombos fákkal sürûn benõtt mélységes hegytölcsér alján, a gyönyörû gyeptérség kellõs közepén egy tükör simaságú kristálytiszta tengerszem tûze ragyog felénk.A tó alakja kerekded, kerülete 1800 méter, közepén igen mély (12 méter); a víz színe kék, mint az égboltozat, a mely Nápoly felé borul, tiszta, átlátszó mint a tószéli vadvirág kelyhén rezgõ harmatcsepp. A hegytölcsér oldalát bükkerdõ borítja, partját nyulánk fenyõszálak koszorúja övezi. A hely elragadó szépsége, elrejtett volta, az uralkodó isteni csend mintegy fölhivják itt az embert az örökkévaló isten imádására. A hagyományok szerint az õs magyarok Hadúrnak itt mutatták be az áldozataikat még akkor is midõn az õsi vallást szabadon nem gyakorolhatták. A hol egykor Hadúr oltárai füstölögtek, a keresztény magyarok vallásos kegyelete Szent-Anna tiszteletére búcsújáró kápolnát épített, a melyben évenként kétszer felhangzott az összesereglett hivek szent dicsõitõ éneke. Késõbb a búcsukat betiltották; azóta a kápolna elhagyatva áll; a hely azonban, a természetnek ez utolérhetetlen mûvészettel alkotott temploma a természet-kedvelõknek búcsujáró helye lesz az idõk végéig."(Dr Hankó V., 1891.)
Körbejárjuk a tavat. Az egyik táblán hatalmas betűkkel hívják fel a látogatók figyelmét: FIGYELEM! MEDVÉK A TERÜLETEN! Akadnak közöttünk, főleg a fiatalabbak, akik örülnének, ha medvét láthatnának.
- Én inkább kihagynám ezt az élményt - mondom társaimnak. Hasonlóképpen gondolják ők is. Nem találkozunk medvével. Két kóbor kutya követ bennünket egész sétánk alatt. Akad olyan rész, ahol az egyik figyelmes eb mutatja meg a kevésbé sáros, járhatóbb utat. Valószínű sokszor körbejárta már a tavat, jól ismeri a járást. A tóban valóban nem találjuk semmilyen életnek a jelét. A tó fölött még madarak, rovarok sem röpködnek. Mondhatnánk azt is, megtaláltuk a helyet, ahol a madár sem jár. Valóban mesebeli táj. Helyenként puha, világoszöld mohatakaró szegélyezi a partot. A fák kérgén különös, szarvasagancs formájú mohákat fedezünk fel. Ilyen lehet a Mohos is, csak ott már sokkal dúsabb a növényzet. Jó lenne még maradni, csodálni ezt a szép völgyet, de a nap egyre lejjebb halad. Indulni kell visszafelé, hogy a vacsorával a háziakat ne várakoztassuk meg. Visszagyalogolunk a buszhoz, raktározzuk a felejthetetlen élményeket.
A panziónál a háziak épp oly barátsággal fogadnak, mint előző este. Kicsit távolabb az égbe nyújtózkodó fenyőfák is tisztelegnek előttünk. Minden rendben van. Megérkeztünk.
Hozzászólások
Medvével nem szívesen találkoznék én sem egy tó körüli sétán. Szerencse, hogy épségben visszaértetek. :)
Lám, megérte merésznek lenni. :)