ALKOTÓ

Iancu Laura selymeket hallgat

Aranyba olvadt falakonfeszülnek az árnyak,bölcsőben ringat az idő.Sugárláncot vonszol a szél,nekem dőlnek a fák.Fészket rak ágamon a szó.Nyílik a túlérett hajnal,lebeg az ősi fantomkép,a csend selyme izgató
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    Köszönöm hozzászólásodat. Ez a vers egy olyan kötetemből való, melyben minden darab egy női szereplőn keresztül saját magam megközelítése.Nem játszom szerepet, nem nagy előképeimről, híres elődeimről, jeles kortársaimról írok, pusztán arról a sprirituális útról, amit az ő sorsuk, pályaívük bennem kirajzolódó nyomvonalain végig kell járnom ahhoz, hogy magamtól önmagamig eljuthassak.
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum