Késő délután volt, hogy kikocsiztunk.
Könnyedén fordult a kis homokfutó.
Az idő hűvösre fordult,
/A bakon volt két takaró./
Az eső még csak szemerkélt,
De nyirkos-ködös volt a táj.
Csak arra gondoltam magamban,
Istenem, hol van a nyár?
A mezők csoda-zöldjét
Támadták őszi ködök.
Öreg tanyák maradtak el mögöttünk,
A Nap is elbújt már, nem sütött.
A vastag takaró alatt, hogy
Kezünk nagy-néha összeért,
Kezed azonnal elhúztad persze,
Csak azt tudnám, miért?
Most, hogy a csuklyád is felhúztad,
Már arcodat se láttam,
Csak gondoltam: jó lenne utazni véled
Tavaszban, télben, őszben, nyárban…
Az eső sűrűbbre váltott.
Éreztem, a takaró alatt
Reszketsz, és mindjobban fázol,
Megfordítottam hát a lovat.
A kandallót jól befűtötték,
Ülünk, s csak nézünk tüzet,
Azt, hogy én mennyire szeretlek,
Kéne már tudnia mindenkinek.
Csusszan a kandalló fénye
Finom metszésű poháron,
Pohárban nemes ital van,
Valamit mondanom kéne.
Valamit mondanom kéne,
De, jó így szótlanul ülni,
Tűz ragyogását nézni,
Szemed fényében elmerülni…
Csillan a kandalló fénye
Szemed csodaszép bogarában,
Valamit mondanom kéne,
De, jó így szótlanul ülni…
Fejed a vállamra hajtod,
Ülünk, és hallgatunk csendet,
Akarok szólani végre,
Ujjadat számra tapasztod…
(Tudod annyira szeretlek!)
Hozzászólások
Igazán romantikus képeket állítasz elénk.
Gratula + ötös pacsi!
Drága Time...
Bár tudhatnám, hogy gyönyörű gondolataidat látta, olvasta Kicsi is!!!
Isten éltessen, segítsen születésnapod alkalmából!
Ölellek szeretettel, Lótusz.
Kicsinek.