Két végén égetjük a gyertyát: anyám a konyhában ártánykodva
én meg a kisszobában, mert persze megint hétvégén van áramszünet,
mint mindig, mikor átgázolva a potyadék városi tömegen felugrok
hozzá maradék körúti garzonjára - piszmog már a tűzzel és huszadjára
hisztizik itt velem, hogy nincs TV: már rájöttem, nagy kincs ez neki, de
nekem csak ócska lék az ótvarék valóságon – tudom, hogy már nincs ki
mind a négy, de még hagyom, hogy üszögös toldalékként brazil
szappanoperákra lazulva vacsorázzon, ha ez az óhaja - veszem magam
toleránsra, és máris küszöbön van Kázmérváros összes legendája
/eltanácsolták Tamás atyát, mert Bettynek nem jött meg, ma más
nem is lehet porondon, max Miklós , aki meg amúgy senkinek sem
akar ártani, de mégis miben mesterkedik megint?
Fiam, hozzál be aprítóst!
Mi van Richárd, máris mellényúltál? Ez kínos. Nem hiszem el, hogy
a saját fiad is be akartad mártani, nem vagy normális, így is eléggé
utál, a végén még kilapít a Csillagvirág Klinikán./
legyint, és mindent megkritizál, ahogy illúziónylon-án keresztül
visít és rúgkapál a szinapszis, aztán furcsa párként cirkamálunk
el egymás mellett: ő marad, hogy a közönséggel együtt stúdiózzon,
én meg kitalálok egyedül is öröm nélkül: minden hiúságomon túl
maradok papíron, hangszalagon, vásznon, s talán csak akkor biflázom
néha, mikor a halakat skubizom ott az akváriumon túlról.
Hozzászólások
szia
"maradék körúti garnizonjára"
az eszközök tetszettek.
és jól írsz, bravúrosan, gratulálnék ehhez...
és remélem, tudom, az ártány jelentésével is tisztába vagy.
ezér - no mindegy.
csipsz-elégia
Donát, valld be, hogy titokban azért te is rávetődsz egyik-másik szappanoperára. :)
Szerencsére én ezekről a káros szenvedélyekről lemaradtam.
Akvárium... no, ott viszont én is elüldögélek.
Gratula + ötös pacsi!
Ütős.