Látszat

[Vuts Józsefné]

Mézbe-mártott tollról sírja bánatát,

lépre csalja csellel, és a birkahad

révedezve béget, míg felé halad,

minden hájjal kent csalárd szavára vár.

Hályog álmot szór szemükre, lázba zár,

mert zavarja, néma szól, és lát a vak,

szájon üt süket, ha végre újra hall.

Végtelen kívánalom - kopott bazár.

Nem való az úgy, hogy pálcát törjenek,

„Tanulj tinó, ökör...”, szól a nagylemez.

Ám, ki önmaga, az nem ti, nem te, Ő,

tudja mit akar, erős, nem kuncsorog.

Rácsodálkozom, nevetve bámulok,

némelyek mi könnyen megvezethetők.

[Vuts Józsefné]

Köszönöm szépen, kedves Mira a dicsérő szavaidat és a gondolataim pontos értelmezését! 

[Mira]

Igazán nagyot szól ez a szonett. Gratulálok!
A szervilis ember genetikai felszerelése a beépített birkanyakörv. :)

[Vuts Józsefné]

Merem remélni, nem lep el a szonettírásra törekvés hulláma. Sokat gyötrődök, ismerem a korlátaimat, változtatni igyekszek a tökéletlenségeken. Nem csupán ezt a kötött formát próbálgatom, más is kikerül a kezem közül. 

[Kovács László]

Ha nagyon oda vagy érte, akkor hiába is próbálnálak terelni. :)
A töménységet pedig értsd úgy: időnként szabd át a formát, ne válj fanatikussá!

[Vuts Józsefné]

Elgondolkodtattál, értelek (remélem). Való igaz, hogy „ami nem” úgy „megy”… :)

Nem elég egy szonettet a kritériumok szerint csupán megírni, ha hiányzik az ember teljes lelke, a nívóhoz az alapos tudása, gyakorlata. Hiába ütős, hiába érthető a tartalom, ha nem vonzza az ember szemét, és nem kelti benne azt az érzetet, hogy azt ő is meg tudná így írni, mert nincs meg az a plusz, ami igazán különlegessé teszi.

Szeretem a régies kifejezéseket, bár a mai kor embere nem biztos, hogy díjazza, érti, elfogadja. Szeretem a hangzásukat, az első olvasástól sokkal többet jelentő tartalmukat, a dallamukat. Nem előny, tudom. Kihívásnak éreztem szonettet írni, de nyilván, nem minden áll jól nekem sem.

Barátsággal: Vuts Józsefné

[Kovács László]

Szerintem nem kell mindig a verstani tökéletességre törekedni. Van, amikor a hangulat, a pontosság, a hitelesség, a mondandó vagy a rezümé sokkal többet ér.
Ha megfigyeled pl. Ady verseit, nála sem egyforma a színvonal. Vannak kifejezetten gyengécske sorai, mégis felejthetetlen bálvány.
Ezzel persze nem szeretném azt sugallni, hogy ez a publikációd szintén törékeny szonett. Teljesen rendben van, semmi disszonancia, semmi túlzás, semmi ragrímtorlódás nem érezhető, a mondandója pedig világos és ütős.
Helyedben mégsem erőltetném töményen ezt a túl kötött műfajt (bár tudom nívós és precíz feladat). Egyrészt elmúlt felette az idő, a régi nagyok szinte mindent szonettkoszorúba fontak már, amit lehetett. Másrészt korlátozza a mai kor alkotójának kifejezésvágyát, megtöri helyenként a modern nyelvhasználatot és fogalmazásbeli kompromisszumokra késztet. Visszafogottá, körülményessé, régiessé, esetleg merev, kiszámíthatóan rím-spekulatív, iparos verselővé (versgyúróvá) tehet.

Barátsággal: K-L

[Vuts Józsefné]

Köszönöm szépen a tartalmat érzékeltető képet! Ugyancsak köszönöm a véleményedet, bár pár szakavatott szerint megjelentetésre sem méltó ez a 14 sorosom. Tartalma, líraiatlansága, gyatra rímei azok, amik alkalmatlanná teszik arra, aminek szántam. Félreértés ne essék, bármely megmérettetést megelőzendő, ide teszem fel elsőként,bármit is írok, ha késznek érzem. Nem azért, hátha itt találnak benne értéket, hanem azért, mert tudom, hogy hibái ellenére inkább erősítést kapok, hogy van értelme annak, amit írásszerűen művelek. :)

[Czinege László (tokio170)]

Lehet, hogy a megfelelőknek járó komoly díjakat is a bégetés arányában osztják?
Ismét egy remek szonett és micsoda éle van.
Gratula + ötös pacsi!