Lett volna esély

[Bátai Tibor]

Bölcs asszonyok megértő türelmével
kezel első találkozásunk óta.
Szemrehányásokkal soha nem illet.
Igaz, tulajdonképpen nincs is nehéz

dolga velem. Kezdettől érezheti:
hatalma korlátlan fölöttem. Vele
élek, vele hálok, és ha rajtam áll
majd, ott lesz ő is, mikor le kell fogni

szemem. A hullámzásoktól persze nem
mentes a mi viszonyunk sem. Még az is
előfordul: átsunnyogok előle
a másik oldalra, ha alkalmatlan

időben jön szembe az utcán. Bízunk
egymásban így is — tudjuk: a hűtlenség
gyanúja irreleváns és méltatlan
lenne egy ilyen kapcsolathoz. Az sem

zavarja, hogy noha összekötöttük
sorsunk, a magamé az enyém maradt.
Ha módomban állna ennyi év után,
éppen ezen változtatnék. Feltétel

nélkül adtam át magam, de sohasem
teljesen. Hozzá bútoroztam csupán,
pedig lett volna esély az elején
(elpackáztam!): életem benne éljem.

A versben.

[Bátai Tibor]

Kedves László, örülök, hogy így érzed; köszönöm jelzésedet!

[Czinege László]

Remek darab, és a meglepetés a végén... 
Gratula + ötös pacsi!