ALKOTÓ

Műtőasztalon

Gödröt ásott bennem

a remény, s most félve

merül behunyt

szemem szentélyébe.

 

Lazul a testből

kikönyöklő fájdalom,

a világ kiürül.

 

Csövekre kötözött torzó

vagyok, torkomban lakat.

rám zuhan a távolság.

 

Testem lenyomatát

árnyéknak érzem,

ketrecből szabadult

emberi beszéd mond

felettem szentenciát.

 

A csend medrében

fekszem összezsugorodva,

s lüktető csuklóm

sebzett vonalán

újra léket nyit a szike.

 

Vajon mennybemenetel

történik, vagy semmibe

olvad belőlem a láng?

 

Az álom feneketlen

magányából lassan

ébreszt hangod érintése.

 

Ismét túléltem halálomat

 

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALAPÍTÓ
    Nem jött még sajnos... :)
  • ALKOTÓ

    Hát eléggé hátborzongató a Te történeted is. Nekem ez már a sokadik altatásom volt, így egy kicsit jobban tartottam tőle.

    Apropó! Átment a fordítás, vagy egyáltalán használható?

  • ALAPÍTÓ
    No, legalább az ébredés kellemes volt. :)
    Emlékszem, anno dacumal a szegedi klinikán arra ébredtem az altatásból, hogy a műtőskocsiról leborított a tehetséges segéderő, mivel - mint közölte - a lift mélyen állt meg.  Meglepő volt mindenesetre, erre abszolút nem számítottam...
    Tényleg nem alaptalanok a félelmeid. Előfordul, hogy valaki nem ébred fel az altatásból, amikor nem "nevetőgázt" adnak.
    Remélem jól sikerült a beavatkozás!
    Gratulálok az élethű, verses jelentéshez.
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum