ALKOTÓ

Mátrix



Távoli csillag vagy, ha sötét az éj, 
Egy fénylő gyertyaláng, mely csonkig ég. 
Megfáradt vándor, törten is egész, 
"Most"-ra túl sok és túlontúl kevés. 

Kávéban cukor, szájban keserű íz, 
Szép, szelíd mese, mi valót idéz, 
Lélekredőkbe vésődő rejtjelek, 
Lineáris egyenlet rendszerek. 

Hullámzó folyó lélek-partok között, 
Zúgó vihar, s vergődő üldözött.
Egy didergő, fázó, néma kisgyerek 
Míg félelmek, s az álmok rejtenek. 

Oly' sokat kínáltál, én nem eleget 
Csak letettem eléd a szívemet. 



Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Témák címkék szerint

Havi archívum