Itt éltél hát, ember, költő, szerelmes ifjú,
mint sovány sorsjegy egy nagy kalapban,
korona neked nem készült soha, csak hiány-jel
jutott homlokodra.
Te, a szappanfőző fia a gőztől illatos, gerinced
egyenes ostor, apád görnyedt életén cipelt
anyátlan is, éhesen, nézve nagyot
a semmire sokszor.
Kalapra talán tellet?, vagy hagyott rád egyet
rokonod, ha megszánt, mint kóbor ebeket
szánnak meg jóllakott komondorok.
Szűk volt a ház, nagyságod nem bírta
és te sem fértél benne, elvittek lábaid
felszántott uton, hol bú és keserv lakott, jöttek
is veled szemben.
Szerelmek korbácsa tépett beléd, lelkedet
elcsalták ingyért, s ha meztelen maradtál nem
könyörögtél tél közepén sem melegebb ingért.
Korán elkopott sorsod a köveken, a halállal
játszva cimboráltál, egyetlen barátod ő maradt,
és mások után már nem kiabáltál.
Most, lám híres lettél, s tán kárpótol téged
a korodból száműzött szürke zsenit, a
megváltás szagú bűnbánó dicséret, kikerekítve
tört színeid!
Papír-pohárból kínálsz italt, s mi ittasan vedelünk téged,
és Igeként álló soraid étkek a boldog-részeg jeltelennek,
ki poharad után nyúlva, csak inasa lehet életednek.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (203)
- próza (73)
- novella (46)
- gyerekvers (24)
- irodalom (23)
- líra (21)
- élet (20)
- szerelem (20)
- karácsony (20)
Havi archívum
2024
- április (7)
- március (6)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (8)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (5)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (28)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Méltó hozzá! Gratulálok Évikém!
Megnyugodva olvaslak Timetour, köszönöm.
Örülök, hogy átjönnek az érzéseim a betűkön.
Szeretettel, Éva
Kedves Éva!
Megrázóak a soraid, és egyáltalán "nem sérült" verseddel a mai nap.
time
Micsoda élmény, Laci! Én csak sorsazonosságot fedeztem fel vele, azt is töredékesen.
32 éve alatt többet élt, tapasztalt, mint sok aggastyán. Saját sorsát jósolta nekünk, szinte valamennyi versében.
"Én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon tanítani..." és így lett.
Köszönöm, hogy elmesélted érintettségedet, szeretettel, Éva
Kedves Tibor, köszönöm itt is:)
Köszönöm drága Lótuszom, remélem nem sérült e versemmel a mai nap, és a nap Hőse sem.
Ölellek, szaffy
Bizony-bizony, rá lehet csodálkozni J. A. soraira megannyi év után is. Az egykori "majdnem szomszéd" kitűnő mesterré érett már fiatalon.
Visszagondolok, hogy én mit is csináltam 32 éves koromig... hát, nem sokat.
Feljártam a dombra, a ferencvárosi vasúthoz - no persze nem szenet lopni, és elhaladó, kivilágított szerelvényeket bámulni...
A Gát utca, Lenhossék utca sarkáról viszont akkoriban már elköltöztem. Ugyanilyen, salétromos szoba- konyhában laktam a földszinten, még az ablak, az ajtó is egyezik, és talán a festék is hasonló, ronda zöld volt.
Gratulálok a magyar költészet napjára időzített utánérzésedhez, reminiszcenciádhoz!
Méltó (itt is).
Köszönetünk illet méltó, és szép megemlékezésedért drága Szaffym!
Ölellek szeretettel érte.