Mélység

[B.Bihari Rita]

Tűz égette,kormos tarlóvávált lelkemmezején töria csendetléptem,fájdalomhideg cseppjeiöntözik meztelenmagánybanázólétem,bússzívem ritkulódobbanása fojtózokogásbafúltének,magányködbe veszettszakadék szélénimbolygókóborlélek.Lágyanölel a sötétségszótlanhozzábújok,néma,hideg ajkammalálomtitkokatsúgok.

[B.Bihari Rita]

Valóban az az egyetlen pozitív kifejezés a versben:a reménytelen állapot mélységét szerettem volna érzékeltetni vele;amikor már az ember lelke csupán a sötétség ölelésében képes létezni,mikor annak ölelése halálos nyugalommal tölti el az ember lényét...a megcsömörlöttség érzete adta gondolat.
Köszönöm értő olvasásod!
:)

[Poroszlay Gabriella]

Ebben a versedből is jól "átjön" a hangulat, az érzés. Tetszik!
Bár, mitagadás, elég elhasznált, már-már közhelyes kifejezéseket sorolsz, de a tördeléssel és néhány jó jelzővel átemeled a verset egy felsőbb szintre.
Itt is vitába szállnék egy jelzővel, a "lágyan ölel" nekem pozitív kisugárzású, nem egészen illeszkedik a vers egészének hangulatához.