Mikor már

[Kováts Péter]

Mikor úgy hittemmár teljesen mindegymert feloldódott bennemaz első zsibbasztó döbbenés,s lassan olyan lett a lelkemmint tomboló hurrikán szívébena mélyen hallgató csendmely után ólmosan lassú az ébredésMikor már hitem - nem is fáj,mert elveszett már ami fájjons idegenebbnek éreztelek már.mint valaha régens hittem szépséged már nem is látomRÁDNÉZTEM!S a szemedben megcsillanó fénytőlösszeroppant a távolság,s úgy tört elő a mélybőle néhány gondolat, mint hányásmit az ember szégyenében visszatart úgy szeretném öledbe hajtani fejem, hogy simogasd lágyan, kedvesen, oly jó volna odabújni hozzád, csak, - még egyszer! Úgy, mint kisgyermek kit árvaság fájdalma vert meg, és suttogni könnyekbe fulladón hogy Te ne is halhasd meg hogy ne zavarjon e fájdalom Várj még! csak Egy Percet! hiszen még nem is szerethettelek.

[Zsefy Zsanett]

A késői rádöbbenés sorai magával ragadóak, még a kicsit...."naturista" kép ellenére is tetszett ez a vers.
Szépen adtad elő!
Gratulálok!

[Kováts Péter]

és nézzétek mega videót is ide is feltettem.