ALAPÍTÓ

Mindenre születni kell...

(jegyzet)

Van, akinek minden jól áll a kezében, sőt olyan embereket is ismerek, akik nem különösebben iskolázottak vagy műveltek, mégis néhány egyszerű szóval, mondatocskával helyre tudnak tenni akárkit. Legyen az mégoly fontoskodó ember is, akár egy orvosprofesszor, egyetemi tanár, esetleg ügybuzgón kötözködő, elhivatott bürokrata. Ezen emberek stílusára jellemzően, a következő talpraesett sutka ugrik be egyből:
– Jaaaa, hogy maga bölcsészdoktor? Akkor ne nyúljon semmihez!

Magam is azok közé tartozom, akik csak erőltetik a frappánsságot. Néha akadnak – hosszú szünet után – elviselhető beszólásaim, de igazán semmi sem áll jól. Ezt egyébként már megmondta apám is anno dacumal, amikor unokatestvéremmel mosakodtunk egy hűvös nyári reggel.
– Fiam, neked még a mosdás sem áll jól. Nézd meg csak Miskát! – ő milyen strammul, emberesen áll hozzá. Neki minden mozdulata derekas.
No, azóta sem lettem sokkal különb, hiába is próbáltam az évek során emberes jelleget, derekasságot vinni mozdulataimba. Sehogy sem lettek azok a testbeszéd mintaképei. Elnézem magam néha bizonyos helyzetekben. Valahogy, valamiért nem vagyok laza, felszabadult. Mesterinek mutatkozó látványról pedig szó sem lehet. Ahogy itt ülök most is az autóban, és várok egy valamirevaló fuvart, egyáltalán nem tűnök taxisnak sem. Persze, nem is szeretem ezt a taxisságot. Ma hajnalban a transzvesztit se tudtam – amolyan igazi taxis dumával – elküldeni a bánatosba, pedig megérdemelte volna a sokadik beszólása után. Tűrtem, hogy olyanokat mondjon: szívesen összenyálazná a fülemet, meg az ölembe ülne, esetleg kinyalná a számat. Csak félszegen grimaszolva néztem a visszapillantó tükörből, és huzigáltam a számat, meg a szemöldökömet próbáltam kérdőjel formájúra beállítani, de leginkább csak a homlokom ráncoltam bőszen, és kínosan-bambán vigyorogtam, míg az autóban ülő többi hasonszőrű utas dőlt a röhögéstől. Nem volt sokkal jobb utána – ittassága miatt – az egyik kaszinóból elküldött vendéggel sem a diskurzusom. Persze, mit is mondhatnék egy állítólag sok pénzt vesztettnek, akit még inni sem engedett valami azonosíthatatlan teremmenedzser? Az ittas férfi ezek után mindenkitől valami igazolást szeretett volna kapni, egy elismervényt, hogy ő egyáltalán létezik. Ezt bizonyítandóan végül még a taxiszámom is elkérte, ami egyébként ott virított előtte a műszerfalon. Hiába no, piásan is működnek a hétköznapi, munkahelyi sztereotípiák, kis betartások, oda-vissza szurkák. Még számlát is szeretet volna kapni, habár a kaszinó saját költségére szállíttatta haza transzferáron. No, szóval a kaszinós manusnak sem állt jól semmi a kezében… Ez valamennyire megvigasztalt, mert mint mondtam neki: én nem iszom, és mint absztinens, – gondoltam hozzá hasonló bárgyú, ostobán részeg magyarázkodásba sem kezdhetek. Viszont a transzveszti, az aztán jól adta elő, annak minden jól állt a kezében. No, de hát istenem, sok mindenre születni kell.
Mindezek, azon egyszerű reggeli látvány apropóján jutottak eszembe, hogy hosszasan ülve a taxinak látszó autómban, messziről taxisnak tűnő ábrázatommal – merengve azon, hogy ugyan az APEH tényleg elárverezi-e az ingatlanomat – megfigyeltem egy bagós hölgy mozdulatait cigarettájával bíbelődve. Mesteri volt minden taglejtése. Meglátszott rajta az évek során begyakorolt mozgássorok fesztelen rutinja. A természetes, lezser, fontosnak tűnő, hiteles alakítás minden procedúrája. Az összhatásra, a harmóniára törekvés, és a mindezt összefogó komplex női imázs. Persze mit is ér mindez? – futott át rajtam –, ha valaki meglett ember létére nem képes rájönni arra: a dohányzás felesleges és buta szokás. Arra gondoltam rögtön: én még ezt sem tudtam derekasan csinálni, pedig uszkve 35 évig próbálgattam kisebb-nagyobb szünetekkel, míg végül – lassan három éve – erről is le nem szoktam.

Szerintem nekem a lopás sem esne kézre vagy a hazugság. Ám vannak elegen, akik ezeket a dolgokat is mesteri szinten tudják művelni. Ők valószínűleg már gyerekként is kimondottan emberesen, sőt derekasan mosakodtak.


Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
ALAPÍTÓ

1973-ban jelentek meg első írásai a középiskolai újságban, ennek ellenére csak 2006-tól kezdett publikálni ismét az interneten tokio170 nicknéven. Az első időszakban csupán írásokat – verseket, novellákat, publicisztikákat – közölt, majd valamivel később megosztotta fotóit is. Alkotásaiban az emberi kapcsolatok, az érzelmek, illetve a csodálatos és megunhatatlan természet aprólékos bemutatása mellett, gyakran találkozhatunk a közéleti gondok, a társadalmi problémák megjelenítésével, ezen belül pedig a lelkiismeretesség alapkérdésével, illetve a becsületesség, a harácsolás, valamint az igaz és a hamis dolgok szembeállításával.
Mondandója néha (már a címében is) többértelmű, esetleg kellően humoros, ami segíthet a téma körüli gondolatok apró ereinek csermellyé szélesítésében.

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALAPÍTÓ
    Erikám... milyen pl. egy tolvaj vagyonkezelő, milyen egy tolvaj, hazug politikus, törvényhozó? Ezek a nagy dolgok. A taxis az ellopja az utast és kész... Megvan a jámbor, szinte költői románc. :DD No, de a többi... micsoda dolog?!
  • ÖRÖKÖS TAG
    Jó emberismerő lettél, L. M!
    Még jó, hogy nem esne kézre a lopás! Milyen lenne egy tolvaj taxis???
    Szeretem a történeteidet....
  • ALAPÍTÓ
    Sőt lehetnék én a keresztapa is Földim... ? Mondhatnám két vadgesztenyével a szájamban, mint Marlon Brando: "Mért nem jöttél hozzám, s miért nem mondtad, hogy segíts keresztapa?
    Le vannak a szerepek osztva már előre, mindig adott, hogy kiből lesz áldozat, és kiből haszonélvező; don, consigliere vagy épp valamiféle elnök.
  • SZERKESZTŐ
    Némiképp osztom véleményedet, hogy mindenre születni kell. De a környezeti tényezők azért nagyban befolyásolják, hogy végül is mivé "növi ki magát" az ember. Én is olyan "magamnakvaló" gyerek voltam, szívesebben olvasgattam a sarokban, vagy rajzolgattam, minthogy társaságba járjak. Ezért aztán adott helyzetben a beszólásokra én sem tudtam soha frappáns választ adni visszakézből. Később eszembe jutott, mit is kellett volna mondani, no de akkor már minek? :)) Aztán később igyekeztem, fejlődni, kupálódtam valamelyest, de még mindig gátlásaim vannak. Biztos hozott anyag is, de fejlődési rendellenesség is :DDDD
    Ami azt illeti a végén emlegetett hiányosságod nem éppen hátrány :)) - már bizonyos szempontból :) - mert ha arra gondolok, hogy járhatnál Mercivel, lehetne villád úszómedencével a Rózsadombon, és te diktálhatnád a taxi tarifákat mondjuk....háááát :DDD
  • ALAPÍTÓ
    Gyulám, azért írom, hogy vannak akik nem olvasottak, mégis veszedelmesen tudnak bánni az egyszerű szavakkal. Aki pedig egyedül nő föl (ahogy mondod), az olvashatta naphosszat Moravia-t, Camus-t, Proust-ot, Aragont, Merle-t, vagy akár Daniel Defoe-t, és még talán May Károlyt is. :DD
  • ALAPÍTÓ
    Andi, ez egy kis jegyzet csupán, az élet apró dolgairól. :))
  • ALKOTÓ
    Folyt.köv?:))) Lehetne egy regény kezdete....
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum