Nap le

[Attila]

· Gyári, de mindegy milyen ablakból kikönyökölve bámulom, az egyszerű, nem túl látványos, szokványos, semmitmondó Naplementét. S a még egyszerűbb, sitty-sutty módon össze mázólt, karcólt eget, s fakó mihaszna színeit. Vagy várjunk. Lehet megint fent felejtettem a torziós elmebúvárszemüveget. Ja. Hát persze. · Megint lement egy nap. Így már más a fénye! Ahogy húnyogat kifelé. · Nap mi kedves szerető, de már régen nem úgy szemléljük, de még mindig az, és az is marad. Épp letépett egy lapot a naptárból, melynek minden oldalára viccesen azt firkálta: 'jössz vagy maradsz?' És mire azt mondanád: öö.., már le is tépte a következőt. Az uncsi Naplemente mindenit! Már megint egy Nap, egy lakott bolygó, meg Űr, meg Úr, meg élet. És ha nem szorúl a szemüregre szemüvegje, míly szívet karcoló, a hevenyészve, sitty-sutty módon oda mázólt unalom, a már nem is oly fakó és véges égen!