Négyszáz perc

[Péter Erika]

Négyszáz percnyi
boldogságra vágyva
repülő szárnyára ültem
virrasztani felhők felett,
letérdeltem a bioszférára,
széttéptem a fellegeket.

Bolyongó fényeket kerestem
a csillagokhoz közel,
nem riasztott fagyhalál,
sem oxigén hiánya,
reménykedtem, hogy mi,
fehér ruhát hordó gyermekek,
találkozunk égi óceánban,
négyszáz percnyi boldogságba zárva.

- de minden csillag eltakarta arcát.

[Poroszlay Gabriella]

Nagyon örülök ennek a versnek, illetve az alakulásának. Köszönöm neked Barátném! Valahogy így kellene működnie egy irodalmi műhelynek. Ez lehet a célja, értelme - önzetlenül segíteni, adni és elfogadni, együtt gondolkodni, hogy létrejöjjön a lényeg, az alkotás.

[Péter Erika]

Juditkám!
Nem baj, ha nem ismerd az előzményeket, mindenki úgy értelmezi,
ahogy az egyéniségéből fakad. Köszönöm szépen.

[Péter Erika]

Köszönöm, Lacikám a segítséged. Lehet... lehetséges....reménykedtem...

[Czinege László]

Bolyongó fényeket kerestem, a csillagokhoz közel, nem riasztott fagyhalál, sem az oxigén hiánya. Reménykedtem, hogy mi - fehér ruhát hordó gyermekek - az égi óceánban találkozunk négyszáz percnyi boldogságba zárva. - de minden csillag eltakarta arcát. Így variálnám át a második részt. Talán egyértelműbb lenne, még annak is, aki nem ismeri az előzményeket. Nagyon átélhető, megrendítő lett Erika. Gratula + puszi: L. M. :))

[Péter Erika]

Köszönöm, Tündérlányom!

[Péter Erika]

Köszönöm szépen! Teee, nocsak, nocsak!

[Joó Andrea]

Hatalmas élmény, életre szól! Most olvasva már jobban értelek Tündéranyu.:))))) ölelésem

[Poroszlay Gabriella]

Nocsak, nocsak :)))---azért még egy: nem kellene tagolni ennyire, Bolyongótól egy szakasz és az utolsó sor külön, előtte(!) a gondolatjellel. Azt hiszem akkor így