nem értem

[Poroszlay Gabriella]

Ülök a teraszon, kávémat kavarom.

Nem értem, mi ez a nyugalom.

Látom a lombokon napfény játszik,

zöldeket kerget,

az érő cseresznye kikacsint:

megint te vagy a hunyó.

A macska ásítva egeret szendereg,

bajsza megremeg.

Rózsa szirmán bogár hentereg,

hernyó nyújtózik levélen -

pillangót álmodik.

Nyár ízű álmos délután.

Nézek ki elmém ablakán,

nem értem mi ez a nyugalom,

mikor bennem öldöklő csatával

dúl a forradalom.

[Czinege László]

mikor bennem öldöklő csatával dúl az irodalom Így nem lenne olyan határozottan "nagyonkomoly". Teljesen képben vagyok, hogyan csinálod ott a teraszon, sőt a fotó is oda van szabva. Egyedül egy kispatak hiányzik a kert végéből, vagy egy kerti tó koi pontyokkal. Remek hangulata van ennek a versnek Földim... Meghökkentően adja át az ellentétes észleléseket, tapasztalásokat.

[Joó Andrea]

Nagyon szép kép, jó most olvasni, mikor kint zimankó vár. A vége visszaránt a valóságba, olyan érzés: és belelógott a kezem a bilibe..... Bocsi! Ezzel együtt tetszik a versed:))))

[Péter Erika]

Kedves , gördülékeny zsánerképet festesz, azután a vers végén
nagyon jól ellenpontozol, Barátnémgabikám!