Niobé Thébai királyné volt, akinek legszebbek voltak gyermekei a halandó asszonyok között, mégis bűnhődnie kellett, mert elbizakodottságában az istennővel akarta felvenni a versenyt.
Gőgös Thébai asszony,
hangtalan szikla a bércen.
Reményed Létó oltárán
babérfa csontjába nőtt,
lettél szoborba vésett szégyen.
Hideg ketrecbe zárva
semmibe ölelt az árnyék.
Összetört büszke hangod,
s az ég piszkos tükréből
arcodba nézett a szándék.
Csak a szél zúg rekviemet
sikítva szemed üregén.
Hét fiad büszke szálfán
hiába tartotta az eget,
hősök a hallgatás szekerén.
Hét lányod sebzett melleden
csendre hajtotta fejét.
A belőled kiszakadt
konok, tékozló hajnal
megölte győzelmed erejét.
Mindörökre magányba
öntött a kövekbe metszett bánat.
Hozzászólások
Drága Krisztin.
Sokkal többet szeretnék tudni, mint ami a tarsolyomban van. Talán ókori elődök és legendák segítségével is sikerül üzenetet küldeni.
szeretettel ölel : Márta
Kedves László,
örülök, hogy ilyen sokat tudsz mitológiából, többen közölték, hogy bizonyára nem sokan fogják érteni ezt a verset, mert nem lesz hozzá háttérismeretük.
Nagyon köszönöm a részletes kiegészítést.
Márta
Sajnos sokszor előfordul ma is, amikor a kevélység és a rátartiság miatt az addigi, remekbe szabottnak tűnő élet végül teljesen értelmét veszti.
Zeusz fürj alakjában imádott párjának semmibe vétele, lekicsinylése igazán nagy felelőtlenségre vall, és a tizennégy gyönyörű gyermek elleni súlyos vétek.
Kiderül viszont, hogy az istenek is emberek valahol, kegyetlenek, dölyfösek és bosszúvágyók.
Remélhetőleg tanulnak verses feldolgozásodból a hasonló tettekre hajlamosak. :)
Gratulálok értékes, tanulságos átiratodhoz!