(Saját fotó)
Ősz rohan a kert fölött,
de lába nem ér földet,
fönn az égi ágyban még
tollfelhők évődnek,
sárga pitypang virít
lenn a makacs fűben
és a fehér rózsa bokra
szirmaival megrakodva
tavaszához hűtlen.
Rozsdásszárnyú levelek
mint elhanyagolt
gyerekek úgy
kapaszkodnak
részeg ág-anyjukba,
a fák eldobott lombja,
s a fények ezután már
csak koldulni járnak;
egy katicabogárban
mégis megtalállak.
Megjegyzés: szépírások
Hozzászólások
Tiszta szívemből örülök Neked, s főként annak, hogy ennyire jól vetted apró rezdüléseimet is.
(Amit nem tudhatsz, de szerintem ez nem zavaró : a Fiam jele katicabogár volt az óvodában.)
Nagyon, nagyon köszönöm olvasatodat, véleményedet!
Ölellek, Erika
Itt is köszönöm az értésed, együttérzésed, kedves Tibor!
Nagyon köszönöm az olvasást és külön a radírozást, drága L. M!
Igen, itt nyílik a pitypang és ilyen a rózsabokor. A természet megbolondult egy kicsit.
Szeretettel, V. L.
Drága Erikám! Bár elmúlást idéznek soraid, de valahogy mégsem a szomorúság, a fájdalom, hanem a rácsodálkozás öröme, és a dolgok mögé látásának ritka képessége szűrődik át hozzám Téged olvasva. Meglátod azt, ami mellett más elmegy... Örülsz a pillanat szépségének, noha tudod, hogy lehet, holnapra fagyottan csüng alá mindaz, mit ma virágozni láttál. Míg olvastalak, Veled örültem az utolsót nyíló rózsabokornak, és katicát kerestem magam is... :) Nagyon szép verset hoztál, köszönöm az élményt! Ölellek szeretettel!
Itt is megtaláltad, Erika.
És engem is: el.
Igazán aprólékos szemlélődő, és impozáns természeti tárlatvezető vagy. Remekül fested le a néha tényleg rendkívüli meglepetéseket produkáló környezetet. Tavalyelőtt ilyenkor fotóztuk a novemberi szitakötőt Földimmel, ahhoz tudnám hasonlítani a képed. (A villanykábeleket kioperáltam utólagos engedelmeddel.)
Gratula + cuppacsi! :)