bolondul szalad, csak szalad,
rendetlen asszonyként seper
bokor alá száraz avart.
Felhő-spongyával eget mos,
vizét nyakunkba csavarja,
bágyadtan mosolygó napját,
hol be-, hol kitakargatja.
Loboncát kacagva rázza,
ezüst hajszála szerteszáll,
fennakad a kerítésen,
pókok méláznak fonalán.
Hozzászólások
Gratulálok, barátném!