Pannonhalmi vándorének

[csontos márta]

Kék párában úszika levendula-szín ének,igét hírdet a vár, ittnem fűznek buja szirének.A gyermek, ki fatornyosházban kergette a szelet,petrencés rudat emelveringatta vállán az eget.Ilon'apró volt, de elszánt,szemébe olvadt Szinnyei vászna,s ha a sarlót ecsetre cserélte,ledobta leplét minden parázna.Az idő vándorbotjátkönnyedén meríté homokba,vén komódja tetejéntáncba forgott az inga.56-ban anyját padlóracsendesítette a halál,s látta, amint a hidegtest semmibe emigrál.Belé rétegződött a sors,elhagyá régi társa,s a fák közé gyűrt sötétbencsörrent az üresség lánca.Corpus Christi, őrölteajka zátonyán a misét,s az ikonok körvonalánvitte a miértek gyötrelmét.Kőbe harapott méltóságmerül a térbe, bús körmenet.Zarándok arcok követnek,édenből szakított levelek.

[csontos márta]

Kedves László,

nagyon örülök véleményednek, gyermekkori élményeimet szólaltatja meg ez a vers, keresztanyámat, aki restaurátor is volt és nagyanyámat, aki 56-ban halt meg, s nem lévén koporsó két napi a földön feküdt otthon.
Mindenre kristálytisztán emlékszem, pedig akkor még nagyon apró voltam.

[Czinege László]

Elégikus jellegű, melankolikus hangulatú, történelmi szálakkal vegyített visszaemlékezés. El tudnám képzelni fuvolakísérettel előadott dalként is.
Gratulálok a versedhez, kiemelkedő alkotás.