Párhuzamos végtelen

[Kováts Péter]

Voltam felkiáltójel a múlton,és kérdőjel a jövőn.Voltam elmosódó árnyékhomályéletvíz-tó színén jéggé fagyott tükrön.Voltam félig lejátszott lemez,mely megfakult hangulatot szerez.Voltam kitörésbe fagyott vulkánkinek a szürke élet akadt a torkán.Voltam némára zárt ajak,De sorsom ajándéka - Megláttalak!Rám villant egy sóhajtással két,mélykék égből sűrített könnycsepp,s dermedt világomba életet lehelt.És versek születtek Rólad, Neked,hogy elmondják az elmondhatatlant,az érzést, ami megszületett.De lettem törött szárnyú madárkire orvos seholsem vár,Lettem part nélküli vízben fuldokló,lettem irányt vesztett űrhajó,és reményem a párhuzamosoké már,hogy valahol a végtelenbenösszeér e furcsa sínpár.

[Kováts Péter]

Köszönöm kedves Barátaim a kiemelt figyelmet.Látom megértettétek a kép és a vers "párhuzamosságát".

[Poroszlay Gabriella]

Sajnos ebben a méretben a szöveg nem túl jól olvasható, majd még adjusztálom :))

[Poroszlay Gabriella]

Tényleg összeillik a kép és a versed - ami egy szép elégia arról, hogy az élet ad és elvesz, de a remény mindig megmarad. A két mű összeillesztését én így képzelem (engedelmetekkel)

[Czinege László]

Tényleg nagyon összeillik a két alkotás: kemendytoda „Felhő valcer” c. fotója és a versed.
Türelmes, reményteli művedben sok mindent elmondasz az életedről valamint a nagy rátalálásról, - a vég nélküli szerelemről.
Gratula + nagy pacsi!