mintha hullám csúcsán szállnál,
nézel, fejed nem emeled,
zsugorpont lett pupillád már.
Látogatók váltják egymást,
kényszermosoly, feldúlt arcok,
infúzión függ az idő,
s visszhangoznak fantomhangok.
Vinnék neked nyárillatot,
körbezár a morfiumszag,
víz partjáról bámulok rád,
– emléket írok a múltnak.
Hozzászólások
Köszönöm szépen a hozzászólásodat.
( Már távozott tőlünk, már nem fáj semmije.)
Kiválóan láttatod a kórházi hangulatot is. Szívszorító, maradandó emléket hagysz ezekről a pillanatokról.
Gratulálok a cseppet sem eufemisztikus, realista művedhez.
Örülök, hogy sikeresen megoldottad a bejelentkezést. :))
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, itt hagytad véleményedet.
Puszillak: Erika
az élet sötét oldalát festetted le. Szomorú igazság csendül ki versedből.
Szeretettel: Mila