A hirtelen megvonás
káprázatot ébreszt
és mindenben látomást,
ábrándot cikázik neked a hiány,
a parkban, a vízen,
vagy csak a simán,
a naponta lejárt lépések nyomán.
A fának mozgó törzsébe látod
imádott nőd derekát,
kemény, és mégis omlós,
vibrál és ring míg tartod,
és szíjként övezi rá
szerelmét széles markod.
A felhők és a szelek pajkosan,
hab-játékaikkal
rajzolják föléd a haját,
kontyot tűz, majd
bomló fürtbe megy át,
arcához változik a koronája,
s te látod, hogy kezével
éppen felcsatolja,
vagy csak, mint szokta hátravágja.
A kis veréb is róla üzen,
csipegve ugrál, hogy nyoma
a földnek ne fájjon,
szedeget árkon, néha posványon,
és mégis ott marad,
ahol csak szerény
de biztos vigasz a mag, és
csipog bozóton, csirpel halott ágon,
hogy a csend szürkéje, néked sose fájjon.
Képek, álmok,
látomás varázsok,
fűben, fában, réti virágban,
pihenő lepkében, szél muzsikában,
mert asszonyod ízét éhezed,
ám a böjt hosszú,
és keserű levét szomjazón lenyeled.
Megjegyzés: szépírások
Hozzászólások
Drága Szaffy!:)) Mint valami táltos asszony, úgy fűzted a szavakat egyetlen, csodás varázsmondókává! Érzem, hatalmad van az elemek felett is! Neked dolgozik a szél, a víz, a felhők! Intésedre hallgat el, majd csivitel újra a kismadár, és nyílik, csukódik a rét virága.
... Remélem, hamarosan ujjad köré csavarod a böjt tündéreit is... :)))
Ölellek szeretettel, gratulálva, Lótusz.
Kedves Krisztin, egy idő után már egymás szemével is látunk:))))
Ajjaj:) Úgy csűrök-csavarok?
Próbáltam beleélni magam, milyen az, amikor folyton a szeretett lény körül forog a világ. Ha sikerült visszaadnom, örülök, és köszönöm szépen.
Éva
Lehetnél akár a kormány szóvivője is, olyan mesterien közvetíted a tényeket, az érzéseket és a gondolatokat. A gondolatokat... a képeket, az álmokat, a látomásokat, amelyek másban ébrednek, de mégis te adod át. Rendkívüli beleélő tehetségről adsz számot egy kellően erős, képekben gazdag versben.
Jók a tüneteid Éva, gratulálok! :)