"de ez már olyan távoli
mint az a rövid mozdulat
ahogy a törlőrongyot
a polcon hagyod"
-- Kókai János --
(Elképzelem, hogy)
Már szinte mindent leselejteztél,
amihez valami közöm volt.
A szárított rózsákat már aznap kukába vágtad,
hogy összevesztünk,
a pólóddal, amit utoljára simítottam rajtad,
már csak port törölsz,
és megannyi apróság esett ügyetlen
mozdulatok áldozatául.
Egy dísztárgy maradt csak a szekrény közepén,
amit még külföldről hoztam neked,
annyira beleivódott a nappali hangulatába,
hogy hiába léptél be s ki milliószor az ajtón,
észrevétlen maradt az évek során,
azzal, hogy pont szem előtt volt.
Épp azt a polcot takarítottad,
és mikor a kezed alá került,
furcsa érzések fogtak el.
Levetted, és leültél egy fotelba,
hogy átgondold őket.
Közben a koszos rongy úgy állt a helyén,
mintha azt kaptad volna tőlem emlékbe
Hozzászólások
Hát igen... így múlik el a világ dicsősége. Egy pillanat, és már hűlt helye az embernek.
Nem szabad ezen sokat töprengeni persze, mert kioltja a sármos vonzerőt. :)
Gratula + ötös pacsi!