R. I. P.

Soktonnás monstrum

 

Reggel, ahogy felszáll a köd,

állsz a terasz korlátjánál, kezedben a kávésbögrével,

s a kert közepén egy mozdonyt találsz.

Soktonnás monstrum a meggyfák között,

dér lepi ugyanúgy, mint a növényeket.

Sínpár hozzá nem vezet, körbejáratod tekinteted

a kerítésen, sértetlen mindenütt az is.

 

Így jutott beléd a végelszámolás,

nem emlékszel, melyik hajnalban vetted észre,

de azóta bizonyos, hogy ott áll középen, mint hatalmas

szégyenérzet, mozdulatlan prüszkölő bűntudat.

Vinned kell egész nap, bár egyre nehezebben

mozdulsz miatta. Húzná a földbe a sejtjeidet.

Már a noteszt elővenni, egy szót leírni is

mintha hőstett volna, de nem a hetyke ifjúság csínye,

hanem a sokáig latolgatott kegyetlen döntés,

melyet senki más meg nem hozhatna helyetted.

 

Végül az este, a minden irányból támadó sötétség

jótékonyan eltörli a kontúrokat, egylényegűvé oldja a

mozdonyt a kerttel. Egy lesz minden, higgy nekem, egy lesz

aznap éjjel. Csak a lelked válik el akkor a testtől,

hogy mint ítélet nélkül fogvatartottat,

kiszabadíthassa a kötelező forradalom.

 

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    ... Sín nélkül a mozdony mit sem ér, igaz.

    De mi van akkor kedves Zoltán, ha pályát építesz?

    Pályát, mi kivezet a kert sűrűjéből..., pályát, mit állomásokkal, majd utasokkal /társakkal népesíthetsz be.

    Versedhez szeretettel gratulálok.

  • ALAPÍTÓ

    A mozdony nem csak nehezék lehet, talán befektetésnek is jó. Minden benyomásból ki lehet hozni valamit. Csak pozitívan, ahogy a reklámfilmben mondják! :)
    Gratula + pacsi!

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum