Anyám, életed teljében
elmaradt szívdobogásom,
sírba-hóba fúlt fekete tulipántom.
Sekrestyés hajnalok félálmaiból
felzengenek a csengettyűszavak.
Szivárványívbe komponált örök hiányom,
hogy arcod visszalelem -
földed visszakapom -
hogy újra álmodba látok -
hiszem, vallom, várom.
Karodban nyugvó Apánk áldottja,
'56 csillagrendszere alatt
a hadbírói ítéletek halálkoszorúja,
ugye, összefonta sorsaitokat!
Mélyre mentetek, elmaradtatok,
nélkületek mire jutok?
Élek a véglegesből -
Vasi Ferenc Zoltán,
fejfa alatt is magyar honfiú -
Kárpát-medencei hitzárványlakó.
Hozzászólások