… Pali bácsi emlékére
Szürke felhő ölel körül,
fáj ez az ősz kívül-belül.
Készületlen tört rám, lopva,
nyárvégemet elorozva,
csillagtalan, sötét éjjel,
reggel köddel, nappal széllel.
Számlálom, mit mulasztottam,
míg a nyárból ősz lett gyorsan.
Jutott sok jó, akadt bánat.
… Lombhullástól lelkem fáradt.
Adtam-kaptam, kész a mérleg,
nem a számadástól félek.
Fáj, hogy nem tudja a levél,
mikor söpri le majd a szél.
Fáj, hogy üresek a fészkek,
… és nagyon fáj elengedni Téged.
2010 szeptemberében
Megjegyzés: szépírások, vers
Hozzászólások
Köszönöm Laci! Szívből köszönöm megtisztelő véleményedet!
Igen, jól mondod... Magunkat (is) siratjuk.
Minden veszteség elvesz belőlünk... Mire értünk jön a ladikos, lényünk nagy része már odaát lesz, és akiket elvesztettünk/elengedtünk, puzzle-ként raknak majd össze bennünket, a belőlünk magukkal vitt lélek-, és emlékdarabkákból.
Ritoók Pál? :) Jó a memóriád Laci! Igen, a "mesés békeidők" egyik nagy vasutas egyénisége volt Pali bácsi. De hallhattad nevét úgy is, mint a Magyar Református Presbiteri szövetség elnöke. Testvére Zsigmond - ókorkutató - Bólyai-díjasként öregbítette a valóban ritka Ritoók nevet.
Örülök, hogy emlékezetedben megőrizted Őt Te is. Köszönöm!:)
Amikor valaki elmegy barátaink, szeretteink közül, vagy akinek neve hallatán régi emlékek idéződnek fel, magunkba tekintünk: hogyan is állunk mi Isten színe előtt?
Vannak keményebben fogalmazók, akik azt állítják, az ember minden elmenőben magát, a saját sorsát siratja. Van ebben is valami. Mindenesetre valamennyi körünkből távozó jelet, figyelmeztetést hagy: használd ki értelmesen az életed, mert mindnyájan elhullunk, akár ősszel a legyek.
Nagyon ismerős a Ritoók Pál név, bár nem mindennapos. Lehet, hogy a MÁV-nál találkoztam vele, még a "mesés békeidőkben"?
Nem csak panaszos búcsúversként, hanem őszi számvetésként, értékelésként, szemléletes hangulatleírásként olvasva is értékes verset hoztál.
Gratulálok!