ALKOTÓ

Téli csend

Téli csend

Olyan üres bennem most a csend,
mint ködlepte, havas erdők, mezők
madártalan csendje.
Egyetlen szó, emlék vagy gondolat
nem moccan benne,
csak elleng merengve
fagyott-fehéren, némán, hidegen
a ködhatárolt szürke végtelenbe.

Nem vágyik kikeletre.

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ÖRÖKÖS TAG
    Lénám! De TE ugye vágyódsz a kikeletre?
    Szép , mélabús csended van...
  • ALAPÍTÓ
    Ez a télvégi depresszió... Majd, ha kicsit megmoccan a szél, kifújja a ködös némaságot.
    Amikor aztán végre hét ágra kisüt a nap, nem is értjük már, mi volt az a régi üresség, csüggedés.
    Versként tetszetős, akár egy festmény - hangulatként inkább elkerülendő.
  • ALKOTÓ
    Tényleg nem. Most jó ez a csend. Talán azért is, mert ott van benne a kikelet bizonyossága is.
    Köszönöm a figyelmedet.
  • SZERKESZTŐ
    Nem vágyik? Dehogynem! Hisz épp azért....
    A hosszú téllel (khmmm, meg a korral - mondjam, hogy ismerős?) jár ez a hangulat. Szépen, tömören megfogalmaztad!
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum