Kotord elő a legjobb kedved, kedves:
rendelj rongyokat sikerekben gazdag
életed fess turkálójában - különben meg
cserfes álmaid elapadnak, mint Krisztina
körúton a kis pinák: de valójában csak
pitlikelt inakba szállt a bátorság lent
a hátországban
/ vágyaink miszlikelt darabra
kirakva - és már szórják is szét a kerti önzést,
míg felcsilingelt indiántáncmorzsák lógnak
elkoptatott dicsőségünk lampionjain,
töltést adva szabókrétaporos időnknek:
ma még csak firmányos szél fúj a múltból,
de holnapra soros fáink cudarul kidőlnek,
s ki lesz addig odakint az irományost
zengő - kinek alulról rézgálicpengőket
szór e botorka nép:
Te tán?
Hisz azt sem tudod mi fán terem Tután /
Come On! – nógat majd egy szerzs,
én meg jókat mosolygom otthon
most az egyszer, s azon gondolkodom:
ember?
/vagy csak húskivonat vagyok, de
nem kell hezitálnom: ez itt álom
nem HELL
Hozzászólások
Azon gombolkodom, hogy ez itt egy igazi, komoly vers csakugyan, vagy inkább talán már megfejtendő rébusz hellyel-közzel. (?)